Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

DUTKA ÁKOS HAGYJÁTOK ADYT! Ki tudja majd, ha elmegyünk mi sorba, A mi húsz évünk miről álmodott, Hogy mi hullt velünk - magyar sors - a porba. Ki látja majd a régi Váradot? Ki látja majd az áldott vemhű várost, Hogy szüli, szórja harcra fiait, Ki látja majd a Biharban gyúlt fároszt: Kivert falkánkkal indúlni Adyt? A sors előtt, hol nemzet sírja nyílt meg Riadt falkánkból sikoltott a dal: Megálljatok, a sírba ténferegtek! Szavunk ha líj is, szívünk ős-magyar. Lángzó szavunknak rúgás volt a bére, Kivert, hazátlan átok vádja ért, Es most kockáztok Ady szent nevére, Ne, míg mi élünk, ne az Istenért! Ki bánja, majd ha elmegyünk mi sorba, Mit írtok: falkánk miről álmodott, Hogy mi hullt velünk - magyar sors a porba... Sirassátok meg a régi Váradot! Egymást cibálni, olcsó, régi virtus: Megcsalt vezérek sirató torán. Ne bántsátok még, (keserű a mirtus) Töviskoronánkat Ady homlokán.