Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BODOR ALADÁR BARABBÁSÉIC VIDÉKÉRŐL Vaksággal a vakok ma váltig csúfolnak, Árulók áruló-t terád tajtékoznalz, Botrány-követ nyomnak sírodra, nevedre, Mégis az igazság te vagy Ady Endre. Mégis a mártiros, egyetlen magyarság Ma is csak a tiéd, kit ma nyom a gazság, Grófok, papok telkén jöttment fajták fosztják, Övék ma hatalom, dicséret és ország. Jövőtől elfordult, visszaút-határba Fajtánkat befogták világ csúfságára, Vénné teszik, ki volt ifjúsággal áldott, Hortobágy-pusztává szép Magyarországot. Sós könyűnk, elvetélt jövőnk messiása, Harmadnapos sírod kőfödelét rázva Sarútlan-fódetlen fölsírunk nevedre: Barabbás kell még itt, várhatsz Ady Endre! ^ 32 ^