Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

BISZTRAY ÁDÁM ADY mert régi és új pántok szorítnak, a vakfolt káprázatában, nyugatra áldozó napkorongban látunk, mert szenes búzaszem vagy, több héj és köntös nem hántható le rólad, mert a keleti kapu alá temetünk fekete-zsíros földbe ásva mélyen a sárga nóniusszal, semmi-hús Rozinantéval együtt, mert a trónok, sátorosán felszálló pávák felett egy körültalicskázott országot vigyázol és a menekülőket, kik lakatolt ládán ücsörögnek hajón, gőzösön, kucsma csúcsáig a sós, tengeri ködbe merítve, mert a próféciák, ismételt borzalmak órái foghatatlan óceánod tágabb medencébe fogják, veres farkas fog, láng jut- harapódzik hegyeken, karéjba gyűlő felhőn, ős helyed mibennünk nem maradhat üresen, ámen. 31