Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

Hiszen a lovas halotti fehérben Lobogj sörényünk mint a szél a rozsból csikói tűzben higgyük hogy talán csak villám csattant néha nem az ostor hogy nincs is pányva nem foghat karám hogy ugaron át élet dübörög bámulhatnak a csordások utánunk vágtatunk: csikók kancák csődörök és lobog mint az ősi zászló nyálunk Figyeljetek ha égi utakon vörös sörény lobog és zeng a fényes mindenségen át vad nyerítő fájdalom Vágtat az Ady-ménes Megállnak bolygók a tejútnyi ködben talpig fagyokban és fehér virágban s míg rohanunk fölöttük zabolátlan kicsíráznak a halottak a földben