Vezér Erzsébet - Maróti István szerk.: Adyra gondolok. 125 vers Ady Endréről (PIM, 2002)

Előszó

WEÖRES SÁNDOR ADY SZELLEME MONDJA: Félig mondott, babonás álmok Forogtak bennem szakadatlan, Rémek kolompja volt a nyelvem, Míg főzött egy iszonyú katlan Halotti torra, csemegének. Még sustorogtam benn a Tálban, Méltóan az ínyenci kegyre: Siess már jóllakni belőlem, Mert hűlök egyre, hűlök egyre, Kutyáké a hideg maradék. Holtan is élve hirdetem még: Ujjat se mozdíts, mert hiába, De másodszor is meghalok én Es holmi új, szent Bibliába Ássák el kihűlt igéimet. Lakj jól belőlem repedésig, Mert soká nem lesz lagzi, légyott, Még tor se: ha éhesen maradsz, Visszakéred a maradékot A rádvicsorító Ebektől. Boraitok elsavanyodnak, Elkeserednek mind a kertek, A tulajdon házatok alján Bolyongtok mind, csupa kivertek, Még holttestem is belesajdul. Énrám pedig vigyázni fognak, Hogy rólam tisztesség ne essék: Idők gyomrában hült-mereven Alszom majd, mint új Ószövetség, Kiterítve, szent ravatalon.