Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Végek vitéze, jó Balassi Bálint, apám még él talán, de mint a gyermek kaviccsal játszik s várakról beszél, melyekben Csipkerózsikája alszik költő, mégis azt mondják rá: bolond. Anyámat ismered: szilaj patak lett belőle, aki csöndes lányka volt — vak bércek álmodoznak róla mostan: volt-hadnagyok, kővévált hercegek. Én is költő vagyok, huszonkét éves, lágy dallamok tudója, kósza lantos, kiről nagy költőtársa mondta egyszer: úgy él közöttünk, mint egy őzike. Szelíd vagyok és Annikért rajongok, de Annik mindig másokat szeretnek; miénk a bánat és lemondás. Végek vitéze, jó Balassi Bálint, te őszi szél, kies mezők juhásza, mikor leszek már dúló förgeteg, mikor viaskodom vak éjszakákkal? Vigyél magaddal engem őszi szél, vigyél: a sanda tél úgysem szeret aranyló partokon, szeles hegyekben hadd érjem el derengő hajnalom. Vigyél magaddal engem őszi szél: végek vitéze, jó Balassi Bálint. 1973 91