Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

VÉGH GYÖRGY Balassi Bálint magyar imádsága Hogy elkerült az álom éjszaka s porlepte régi könyveket lapoztam, szemembe tűnt komor szemöldököd végek vitéze, jó Balassi Bálint. Te vagy talán a szél, te jössz be hozzám halkan lopózva őszi hajnalon, talán az ősz vagy: ívelő szivárvány a gyönge nyár s a sanda tél között. Ha hervadó mezők juhásza vagy tán s bárányfelhőt legeltetsz lenn a réten bocsásd meg azt, hogy munkádban zavarlak. Ne hulljon most a lomb, szellő se lengjen, ne törjön ránk pusztító förgeteg s a lankadó vihar se bántsa Annit, nyomasztó álmából míg föl nem ébred. Végek vitéze, jó Balassi Bálint, tenéked is volt egykor Júliád s tudod mi az, hogy: csöndes szenvedély. Ha szél vagy is, el nem feledted őt, ha ősz vagy is, merész nyradra gondolsz s bárhogy sietsz, derűjét el nem éred. Költőm, beszámolnék neked magamról, ki voltam eddig és miket csináltam, hajam milyen sötét s a félelem hányszor hajszolta föl magasra lázam, hányszor lestem bolondul és riadtan a süllyedő-emelkedő higanyt, s hány tüdőgyulladásról álmodoztam okos barátaim gúnyos körében. Beszámolnék neked, ha érdekelne, ijesztő-gyötrő látomásaimról; - a révületről egyszer könyvet írok s hogyan látom a csillagot s a holdat és hogy vihar szeretnék lenni én is. 90