Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

GARAI GÁBOR Balassa Bálint elfelejtett éneke 1. Oda a jussod, költő, szedd a lábad! Dobóék vára vádlón füstölög. Vasas zsoldosok nyargalnak utánad, csörtess a nádba, rejtőzz, üldözött. Estére elhal majd a zaj, s ha fáradt tested ledől, a földre nyűgözött tagokból még a lélek égre-szállhat portyázni fönn a csillagok között. Konok szád többé pénzért nem perel, lovad a Senki rónáján legel, itt híre sincs és ára sincs fejednek; s a tó vizén, ha rá holdfény verődik, arany csípőjű, régvolt szeretőid ledér csapatban végighemperegnek. 2. Kígyó-barátság: főúri csalétek, nők esküvése, fortélyos beszéd bűbáj a téged többé nem igéz meg. Terhét a múlt most úgy hullatja szét, mint vértjüket a megfutó vitézek. Ne háborogj - az erdő és a rét új otthont kínál: szídd a sűrű mézet, szürcsöld a lombok őszi fűszerét. Magányod súlyos szirmába csukódva itt mély veremben lakhatsz, rókamódra, s ha régi kedved olykor fellobog, 62