Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

még dalolhatsz is: meglásd meghatottan, félszeg vigyorral jönnek majd nyomodban kezes medvék és jámbor farkasok. 3. A költő válaszol De magam ellen, jaj, ki véd meg engem? A fórtelmek belepték lelkemet, mint a talajt e tikkadt rengetegben a szertekúszó haj szálgyökerek. Nélküled, Uram, hová kéne lennem? Te bocsásd szárnyra minden percemet, megújuló intés légy életemben; nem szentjeid - én érdemeltelek: mert mélyen elplántáltál bűneimben, sújthat jeged, fagyod, hiába minden, paráznaságom újra kicsirázik; én élem át (nem ők: a jók) e renyhe test mámorában égve, dideregve Műved s Tilalmad kettőzött csodáit. 4. S miként feledjem Annát, Anna táncát? (szökőárként terült, emelkedett), Eger bástyáit, kardom villanását s a harmatlepte régi réteket? Hol vagytok jó végváriak, kevélyen cikázó sólymok, korhely cimborák? Áldomásaink ízét most is érzem, veszett vágtánk bennem dobog tovább... 63