Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

TÓTH ISTVÁN Balassa Bálint elfelejtett éneke Legtöbb vártornyon fenn dölyfölt a félhold. Nemzete már csak egy parányi nép volt, s mint megpocsékolt, széjjelűzött nyájat, aklok várták a megrongált végvárak, ahová gyújtó rémületet vittek, de haláluk így mégis emberibb lett. Mert mint a rab, ha szorítják a testét, olyat jajdult a kétségbeesett nép, hogy jajdulását mindig újrahallod; nemcsak szóval, de szellemével vallott! Ezért Balassi szemünk előtt lépdel, gyűlésbe menvén sok bátor legénnyel. S hogy minden társa rémült öklelő lett, nagy, kemény álma egekbe törő hegy. S hogy ledőlt testük - sok vért lövellő seb, dalával sarjaszt balzsamos mezőket. Árva hazája lehetett szegény is: egy újuló ég országokat szépít. S mert egy anyag a szavai s a tettek, sok-sok szavában most is előtted megy; óriás szárnyat adván egy kis népnek; vakmerő álmú, igazi költészet. 1957 61