Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

THALY KÁLMÁN Balassa Bálint siralomdalai bujdosásában (Részlet) Isten légy vezérem! Mert ím bujdosni űz nagy bú és szemérem. Én édes hazámból való kimentemben, Az másfélezerben és nyolcvankilencben — Szörzém ezt ily énekben. Balassa Bálint. I. Vándorbot kezemben, bánat a szivemben; Szép hazám határán magas bércen állok, És eltévelyegnek, és búcsút rebegnek Gondolataim: e jajgató sirályok... Lelket alig érzek, szivem alig dobban: Megmerevülvén a szörnyű fájdalomban — Oh én édes hazám, te szép Magyarország: Immár istenhozzád! Körültem a lombok lágyhalkan rezegnek, Pedig szellő sem leng: csupán én sóhajtok; Fénylő csepptől ragyog a virágok helyhe, Pedig harmat sem hull: könnyet csak én ontok.. Oly szent, de oly nehéz az én búbánatom, Bár mindig zokogjak: el nem zokoghatom! Oh én édes hazám, te szép Magyarország: Immár istenhozzád! Rónáidat tán most látom utójára, Ismert bérceid közt sem bolyongok többé; S az eszme: hogy egykor nem porodban nyugszom, 43