Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Teszi fájdalmamat kétszer égetőbbé. Kedves hantjaid közt többet ér a halál: Mint idegen földön hogyha volnék király!... Óh én édes hazám, te szép Magyarország: Immár istenhozzád! Mégis el kell mennem, mégis messzehagylak, Bujdosván idegen országokon végig: Hol még a csalogány dala sem oly zengő, Az ég sem oly kék, a csillag sem ugy fénylik... A patak sirása: könnyeim hullása, A bimbó-hasadás: szivem hasadása... Oh én édes hazám, de szép Magyarország: Immár istenhozzád! Két emléket viszek kebeledről, hazám! A vándorbotot, és zöngelmes lantomat; Amaz megosztandja utam fáradalmát, Emez elsirandja nehéz bánatomat. Hallgass meg istenem, honi fóldrül kérlek: A szegény bujdosót vezérelje fényed! Oh én édes hazám, te szép Magyarország: Immár istenhozzád! Istenhozzátok ti ismerős vidékek, Te róna, ti bércek, magas hegyi várak! Minden széllebbenés - mely jő messzi földről Az én áldásomat viszi el hozzátok. Elé vándorbotom!... léptim tántorognak... S hajh, idegen porba könnyeim csorognak... Óh én édes hazám, te szép Magyarország: Immár istenhozzád!! II. Itt ülök a tenger partján, Hallgatom: mint zeng a hullám... Lanyha szellő a hab felett, Az égen kis felhő lebeg; S le-letekint a tengerbe, 44