Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Szarkofág és kámea (K. S. I.)

les „szarkofág"-nak látszik, oly pontosan idézi az Esztergom alatti végső napok krónikáját. De ez csak az egyik jelentésréteg. A másik az 1970-es évek második felének irodalompolitikai szorításait beszéli ki, Balassi jelmezében, „álarcában" átkozódva. Hogy mifélék voltak azok az „álszent hivatalok", „hites uraságok", „sértett fenségek", „dogmadongók", „dögbanyák", akiknek a költőhomlok kínja „oszmán nyalánkság"; hogy kiket „gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla" - az tud erről sokat, aki első szerkesztő-közlőjeként eltehette a vers autográf gépiratát (s aki Rónay és Ágh verséből is kéziratos másolatot kért - és kapott -, hogy azokat a Kortársban az 1977. év versének nyilvánított Balassi Bálint lázbeszédé-ve\ együtt őrizhesse meg). Nagy László versének második jelentésrétege a legszemélyesebb 60-as, 70-es évekbeli tapasztalatokból tevődik össze. Erős azonban az átélés, a személyesség a krónikás hűségű adalékokban is. „Az esztergomi vár tövén megsebesülve zsoltáros szájjal fetreng a költő. Combját az oktalan borbélyok orvosolnák - de csak piszkálják a szent sebeket, mérgezéssel segítenek a halálnak" - olvassuk Nagy László vers-sűrűségű fíaZassi-esszéjében (1957, 1975 - gyűjteményes köteteiből érthetetlenül hiányzik). Eletem című emlékezésének tanúságtétele szerint (1974) Balassi combsebeiről szólva a maga végzetes csontvelőgyulladásáról, kétszer megvésett, örökre béna maradt lábáról vall: „Csak napok múlva hívtak orvost. O megvádolt, hogy zöld almát ettem. Izzasztást ajánlott, vasbort írt receptre. Tíz napig izzasztott anyám, vizet nem adtak. Csak ritkán voltam észnél a láztól. A pápai doktorok levágták volna a lábam. Rokonunk, aki ott lakott, autót szerzett." S ugyanezt így mondta el iskolavárosát, Pápát idéző prózaverse: „Részeg sebészek konzíliuma mint a kárhozat jött felém. Levágták volna ballábamat a disznaiknak, de egy áldott kéz elrángatott leheletüktől" (A város idézése, 1972). Balassi „oktalan borbélyai", Nagy László rossz receptet felíró pri131