Bálint, nevezetben ki voltál Balassa : magyar költők versei Balassi Bálintról (Budapest, 1994)

Szarkofág és kámea (K. S. I.)

mitív diagnosztája, „részeg sebészei": egy tőről metszettek - ugyanazok. És a Balassi Bálint lázbeszéde nyolcadik szakasza is ott készülődik már a húsz évvel korábbi, először 1957-ben megjelent Balassiesszében: „Mi a titka annak, hogy Balassi műve, akár az eleven szervezet, dobogással, a vérkörök nagy muzsikájával négyszáz év múlva is megejti azt, aki közelébe jut? A költői fennmaradás kútfeje mindig csak az, ami múlhatatlan: az emberre zúduló, jajgattató, nevettető

1 Élet. Balassi e hatalmas életet dalban tudta kimondani. Költészete így lett az elevenségre, nagyvérűségre örök példa. Balassi a költő-utódokat a vér tüzével nevelő ősmadár: a legendás Pelikán." Szent vagyok, költő-vitéz, akit sebein át gyalázott, piszkolt, gyilkolt az arany Kamarilla, kátránnyá rontva a vért, de a vers Pelikán, valakihez pirosa áttör időn s ködön. Antológiánk jó költőiről s maradandó darabjairól sem mondhatunk mást: a költő-utódokat ő, Balassi, az ősmadár-Pelikán nevelte a vér tüzével; s Pelikán a vers is, valakihez talán éppen ebből a kis könyvből tör át pirosa időn s ködön. K. S. I. 132