Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Maróti István: Illyés Gyula és a kultúrpolitika

beszélni. Ő egy 76 éves ember, de azért kell vele beszélni. Ő itt valamilyen nemzetközi fórumot ajánl. Akármi is lenne, az nem a hágai döntőbíróság; alig várják a nyugatiak, hogy az ő kezükbe kerüljön. O ezt nem veszi észre? Mi is tudnánk hősködni, sőt tízszeresen túl is szárnyalni. De nem tehetjük. Az ottani magyar kisebbség miatt nem tehetjük. Ezt is meg kell mondani Illyésnek."

1

7 A Politikai Bizottság döntése értelmében 1978. július 8-án Pach Zsigmond Pál válaszcikke az Elet és Irodalombon jelent meg. Részlet Kiss Ferenc naplójából: (Túléljük-e? 1978. július 12.) „A szombati ÉS-ben megjelent Pach Zsigmond Pál cikke, A Dunánál. Ez hát a válasz Luceafárul Illyést támadó cikkére, melyet Mihnea Gheorghiu írt [...] Pach meglepetésének kifejezésével kezdi a választ. Megvédi Illyést, határozottabban, mint tőle remélni lehetett, de csupán a meglepetés stratégiájára játszik. Azt a benyomást kelti, hogy a különben egészséges kapcsolatokba irritáló homokszem került."

1

8 Ezt követően - a Politikai Bizottság döntése értelmében - a lapok szerkesztőségeinél és a könyvkiadóknál a határainkon túl élő magyarok helyzetével foglalkozó írások - átmenetileg - csak előzetes konzultáció után jelenhettek meg. A Szellem és erőszak című kötet sorsa pedig további tíz esztendőre megpecsételődött. Érdekes viszont, hogy egy állampolgári bejelentés következtében egy esztendővel később, 1979-ben az ügy ismét feladatot adott az illetékeseknek. 1979. június 21-én Rácz György építészmérnök levelében Kádár Jánost arról tájékoztatja, hogy „külföldről, világhírű hazánkfiától kaptam egy cikkmásolatot [...] A cikk bő ismertetést közöl egy betiltott könyvről: Illyés Gyula Kossuth-díjas írónk kinyomtatott művéből [...1 A tényt a mellékelt rész közli [...] Miért? Úgy érzem, csak a középkáderek érdemszerű buzgóságából, netán a téma iránti érzéketlenségéből. A könyv egy (?) példánya kikerült. Talán a nyomda dolgozói csempészték ki."

1

9 (A levélíró mellékeli Ölvedi János Jelentés egy meg nem jelent könyvről című írását.) Az ügy kivizsgálásával Kádár János Aczél Györgyöt bízza meg. Aczél Kádárhoz írott feljegyzésében egyebek mellett a következőket hangsúlyozza: „Illyés azzal védekezett, hogy meg volt győződve arról, hogy miután a cikkek egy része nem jelent meg a kiadónál, a kötet szerkesztője úgyis konzultálni fogja azokat. A kiadó igazgatója a kötetet nyomdába adásakor - állítása szerint -, nem látta, a szerkesztő pedig azt állította, hogy nem tudta, hogy ezeket a cikkeket megírásuk időpontjában nem engedélyezték [...] Három cikkről van szó, illetve olyan cikkrészletekről, amelyek megjelenése meggyőződésünk szerint ma káros lenne. Az egyikben arról beszél Illyés, hogy a magyarok anyanyelve körülbelül fél évszázada izzóan sütő gyűlölet pántjában él [...] A másik cikkben személy szerint támadja - bár név nélkül - Huszák elvtársat [...] és Laco Novomeskyt. A harmadik cikk az 1919 után létrejött »hordalékállamról« beszél, ami félreérthetetlenül Jugoszláviára vonatkozik."

2

0 Végezetül Aczél György - hivatkozva a Politikai Bizottság döntésére is megerősíti, hogy a jelenlegi helyzetben nem célszerű a kötet forgalomba hozatala. Megjegyzi azt is, hogy „egyébként az idén Lakitelken megtartott Fiatal írók Találkozóján Illyés Gyula a fiatal írók által feltett kérdésre, hogy miért van betiltva kötete, azt válaszolta, hogy az ország szekere alatt a politika és az irodalom kerekei nem hajszálra egyformán forognak, de ma egy irányba forognak, és lehetnek a 39