Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Maróti István: Illyés Gyula és a kultúrpolitika

politikának más szempontjai az ország érdekében, mint amit az író pillanatnyilag helyesnek tart."

2

1 Magát a betiltás tényét - Aczél György szerint - Illyés félreérthetetlenül megindokolta és megvédte. 1983 márciusában - amikor Illyés már kórházban volt - Köpeczi Béla művelődési miniszter „a rend kedvéért" levelében közli, hogy az Illyés által is kezdeményezett Hitel című folyóirat megindítására az érvényben lévő folyóiratstruktúra ismeretében nincs mód. Egy újabb szomorú adalék ahhoz, hogy milyen előnyöket is élvezett Illyés a hatalom árnyékában. Befejezésül még egy gondolatról. Talán joggal kéri számon a Tisztelt Hallgató, hogy e kérdéskör vizsgálatakor miért nem érintettem Aczél György és Illyés Gyula kapcsolatát, hisz kezükben volt az a vezérfonal, mely talán eligazíthatna bennünket a kultúrpolitika olykor kiszámíthatatlan labirintusában. Úgy vélem, az nem lehet vizsgálati szempont, hogy Aczél és Illyés kölcsönösen hányszor vacsoráztak egymásnál. Illyés naplójegyzetei is szűkszavúan foglalkoznak a találkozásokkal, főleg ami a beszélgetések tartalmát, a két személy között meglévő ellentétek felidézését jelenti. Hogy kölcsönösen tisztelték egymást, az kétségtelen. Az egymás megbecsülése kötötte őket össze. Ha Illyés a politikai hatalom kiszolgáltatottjává vált volna, nem kerül azzal folyamatos összeütközésbe. Más kérdés, hogy jelleméből, bölcsességéből, büszkeségéből adódóan a szolgai szerepre - azt el nem fogadva elzárkózással, daccal, visszahúzódással válaszolt. Ha Aczél kezében lett volna minden döntéshozatal, nem került volna - talán - Illyés sorozatosan megszégyenítő helyzetbe. Hogy Aczél születésnapi köszöntőjének megírására a politikus 1977-ben Illyést kéri meg? Talán meg akarta előzni, hogy helyette pártfeladatból valaki otromba Aczél-hozsannát adjon közre. Aczél és Illyés kapcsolata e politikai, irodalmi körkép egyik meghatározó szelete volt. Illyés viselkedését igyekszünk megismerni, megérteni, Aczél magatartásának indítékaihoz még számtalan dokumentum feltárása szükséges. MEMENTÓ 1983. április. Részlet a Beszélőből. „...egy majdani életrajzban, ha nem is külön fejezetet, de egy bekezdést megérdemel: Illyés Gyula és a második nyilvánosság kapcsolata. Az aláírásgyűjtők szinte elsőnek őt keresték fel, ha beadványukhoz, tiltakozólevelükhöz igyekeztek megnyerni a közvélemény támogatását. Illyés azonban járta a maga másolhatatlan egyéni útját, nem vett részt »nyílt ellenzéki« akciókban. A nemzet számadójaként tette a dolgát, az ügy érdekében, amit a vállára vett: a politikai és lelki nyomás alatt élő magyarság, a határainkon innen és túl élő magyarok erkölcsi képviseletét [...] Az AB Független Kiadó és Rajk László szamizdatbutikja tette hozzáférhetővé legalább az olvasók egy része számára Illyés két művét, melyekre a cenzúra éretlennek ítélte a magyar nemzetet: a Szellem és erőszak című esszégyűjteményt és az 1956-os forradalom »Talpra magyar«-ját, az Egy mondat a zsarnokságrólt, ez utóbbi Magyarországon a 40