Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Maróti István: Illyés Gyula és a kultúrpolitika

1974. április 26. „Kefelevonat a Népszabadságtól. Alig ismerem ki benne magam, hibás a tördelés. De ennyit még sosem töröltek »szíves utólagos engedélyedre számítva«. Kezdjem megint az alkudozást? Vonjam vissza, amire ingerültségem biztat? Akkor viszont az a kevés sem jelenik meg, aminek a megjelenése mégis fontos. Miért nem szabad leírni Magyarországon, hogy a világon tizenötmillió magyar él?" 1974. április 27. „Nem tudom kivel állok szemben: kik döntik el, hogy írásaimból mit kell kihagyni? és milyen meggondolásból? Ez a legfárasztóbb ebben a küzdelemben. Védekezésem az lehetne, hogy akkor »semmit sem engedek megjelenni.«" 1974. július 17. „Este a televízióban a hírek végén a rólam készült rövid interjú. Kihagyták, amit a kitüntetés értelméről mondtam [megkapta a francia kormány kitüntetésének parancsnoki fokozatát], hogy hitelesíti a magyarság kisebbségi helyzetéről mondott szavaimat. Törölték a Koszorú című vers közepét, lényegét is. így elég suta lett." 1974. augusztus 16. „A kiérdemesült politikusok már csak írni tudnak. A kiérdemesült írók csak politizálni." 1974. szeptember 25. „Cenzúrázzák az írásait? Alig van francia vagy angol kartárs, aki ezt a kérdést kihagyná." 1974. december 11. „Pethő Tibor cikket kér a Magyar Nemzet karácsonyi számába [...] nem mutatnám-e meg előbb Aczélnak? [...] nem sértődnek-e meg a románok, szlovákok?"

1

4 1977. december 25-én és 1978. január l-jén Illyés két részből álló cikket jelentetett meg a Magyar Nemzetben Válasz Herdernek és Adynak címmel. Ekkor már nyíltan is elérkezettnek látta az időt, hogy szóljon az erdélyi magyarság jogfosztottságáról, a kisebbségi sors megpróbáltatásairól. A bajok akkor kezdődtek, amikor Mihnea Gheorghiu író és tudós, akadémiai elnök a Román írószövetség lapjában a Luceafárulbm 1978. május 8-án megjelentette a Hunii la Paris (Hunok Párizsban) című cikkét. Illyés írásai könnyen visszakereshetők. A román válaszcikk azonban nem került a nyilvánosság elé. Mit is írt Mihnea Gheorghiu: „Illyés úr szabadjára engedte rögeszmés románellenességét [...] Romániában a nemzetiségekkel szembeni bánásmód egyenlő a dél-afrikai apartheiddel, és ha nem is szabályos fajirtás, de határozottan népirtás" - állítja a román szerző, hivatkozva Illyésre. Erre a válasz: „felelősségérzettel áthatott magyar, német, zsidó vagy más nemzetiségű ember, ismerve a becsületes igazságot, csak szánalommal és undorral illethette ezeknek a papírra vetett hazugságoknak a támogatóit."

1^ Illyés ítéleteinek hazugságtartalmát mérlegelje az Olvasó, és egyúttal szembesítse azokkal a vádakkal, amelyeket a Román írószövetség lapja a „testvéri együttműködés, a jólét és a népek boldogsága" érdekében válaszként közreadott. Illyés megpróbált a személyét ért támadásra válaszolni, de az engedélyt a Magyar Nemzet főszerkesztőjétől nem kapta meg. (E lap csak tíz esztendővel később, 1988. augusztus 6-án - öt és fél évvel Illyés halála után! - jelentette meg a Fegyelmezetten című válaszcikket. De maradjunk még egy kicsit a hetvenes évek végén.) 1978. május 25-én, Óvári Miklós egy feljegyzéssel készítette elő a Politikai Bizottság 1978. május 30-i ülését, amely a történtekkel és a szükséges intézkedésekkel kívánt foglalkozni. Óvári javasolta a következőket: 37