Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Varga Rózsa: Illyés Gyula és Forbáth Imre barátsága levelezésük tükrében
üzenetként a Nyugat 1934/1. számában F. I.-nek (A régi barátsággal) címmel leközölte Forbáth Na Bojisti 14 című, egy prágai éjszakai hazatérésének hangulatát rögzítő, szigorú szonettformába kalapált versének illyési oldottsággal dupla sornyi terjedelművé növesztett átiratát. Nincs nyoma, hogy Forbáth erre a nyílt felhívásra bármiképpen is reagált volna. A torzóban maradt levelezés az 1930-as években mindössze egy 1938-as, a párizsi nemzetközi írókongresszusról küldött üdvözlőlappal bővült, amelyen Forbáth neve mellett Gereblyés, Ugolini, Nezval, Tzara és más nagyságok aláírása szerepel. Alig egy félévvel a párizsi kongresszus után, éppen az ott kialakult kapcsolatai révén, Forbáth Csehszlovákiából Angliába emigrált, ahonnan 1945 kora tavaszán (Isztambul kikötőjéből vonattal) érkezett éppen Kassára. Egy ez időbeli jegyzetfüzetében található bejegyzése: „Őrültek kezébe estünk", illusztrálja, hogy milyen szituáció fogadta. Emigrációjában úgy képzelte, hogy a háború után, legalábbis a kevert nemzetiségű közép-európai államok között, meg fognak szűnni a határok. Iskolaorvosi szolgálata mellett kultúrpolitikusi szerepre készült, 1944 végéig a Pozsonyban és Kassán megszervezendő magyar rádióadók programján dolgozott. 3 1 1945-ben Kassáról Moravská-Ostravába ment, ahol 1932-től fogorvos volt, 1936ban családot alapított, s az ott működő Magyar Nap című népfrontos napilapban fórumra, szerkesztőségében társakra talált. Az emigrációból ugyanoda visszatérve a koncentrációs- és fogolytáborokból hazatérők rehabilitációs orvosa lett, majd rövid ideig Nyugat-Berlinben diplomata volt. - Illyés Gyula egyik leveléből tudjuk, hogy 1949 tavaszán váratlanul és valószínűleg illegálisan, mert Illyésen kívül egyetlen budapesti barátja sem tudta, Budapesten járt; az ország akkori vezetőinél szerette volna kieszközölni, hogy Magyarországra települhessen. Illyéssel személyesen ekkor találkoztak először. - A koncepciós perekkel összefüggésben alig egyéves külügyi szolgálatából hazahívták, s Ostravát is el kellett hagynia családjával együtt. Ujabb kóborlás után egy Pozsony környéki útépítésnél, egy marhavagon lakójaként talált munkát, s a börtönt sikerült megúsznia. E szerencsére viszonylag rövid ideig tartó intermezzo után az észak-csehországi Teplicén (környékén a kiűzött németek helyére telepített sok magyarral) telepedett meg családostul, és újabb magyarországi áttelepedési kísérleteinek kudarca után ott élt haláláig. „A legnagyobb művészet a túlélés művészete" - szokta idézni Forbáthot felesége, aki Teplicén magára hagyatottan is boldog, hogy legalább gyermekei jólétben, biztonságban élhetnek - 1968 óta Amerikában. Forbáth élete ahasvérusi sors, amely többek közt az itt közölt levelekkel s a torzóra sikerült irodalmi életművével is legalább valamiképpen dokumentálja a több tíz- vagy inkább százezernyi kisebbségi magyar értelmiségi sorsát, akiknek élete, életük folytatása szinte nyomtalanul, az egyetemes magyarság számára végérvényesen tűnt el a világban. 208
