Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Varga Rózsa: Illyés Gyula és Forbáth Imre barátsága levelezésük tükrében

volt a Blum-tézisek munkás-paraszt diktatúra programjának napirendre tűzésében?) A művészeti forradalmat illetően Lukács és Illyés között az utóbbi visszaemlékezése szerint a következő párbeszéd zajlott le: „Már ebéd után történt, hogy a több harcteret próbált vezérek egyike halomba kezdte húzogatni szerzőnk életében oly szívósnak bizonyult gondolatokat, nyilván azért, ha sújt, zömbe csapjon! Nem föltűnően mosolyogva ezt kérdezte: - Egyszóval maga futurista versekkel kíván szólni az éhező magyar parasztokhoz. - Igen! Épp csak a futurizmust ma szürrealizmusnak hívják. - Mindegy. - Nem mindegy! - Jó. Azzal sincs egyedül. Egyszóval az istentől sem értett dadaista verseket nekik, hogy fölkeljenek? - Azt. - De hisz maga sem olyat ír. Amit maga ír, még én is értem. - Mert még az elején vagyok! Igen: a fejlődésnek! - S ezt akarja Magyarországon tökéletesíteni. - Igen. - A magyar élmények hatása alatt akar hibátlan futurista, konstruktivista, meg tudom még milyen költeményeket írni? - Pontosan. Csak ott sikerülhet. Ha akármikor is. Mert a naturalizmus még nem minden fejben halt meg. - S addig? - Előre, csak előre mindenben. Cselekedni, cselekedni az igét! Hogy tetté váljon. Ezt mindig lehet. Azzal nem szabad várni... - ...Irodalmi pályára beszéltek rá. »írjon, ahova csak tud: lehetőleg mégis érthetőt.« Szerzőnk a Népszavánál óhajtott kopogtatni. Tanácsadói erről elítélőbben szóltak, mint a klérus lapjairól. - Az ifjú hazatérő, aki nem követte nagy figyelemmel a magyar irodalom belhoni részét, itt hallotta úgyszólván először József Attila, Szabó Lőrinc és Erdélyi József nevét. Neki magának Magyarországon eddig egyetlen művét ki nem nyomtatták."

4

3 Évtizedek távolából az önmagáról harmadik személyben beszélő Illyés finom öniróniával idézi fel egykori (huszonhárom éves) önmagát, ifjonti hevét, naivságát és nem utolsósorban hitét a forradalom folytatásának szükségességében. Hazatérve Illyésnek rövidesen rá kellett döbbennie, hogy a társadalmi és a művészi forradalom perspektívái a honi égtájakon egészen más képet mutatnak, mint ahogyan azt Párizsban és még Bécsben is hinni lehetett. Ezzel összefüggő belső átalakulása nem mehetett végbe máról holnapra. Már csak azért sem, mert jó ideig a mozgalmi és a szellemi élettől távol, vidéken élt. Bekapcsolódott a család munkájába, és közben csiszolgatta Párizsból hozott és írogatta már itthon született verseit, s kereste az irodalmi élethez fűző szálakat. Illyés Gyulát pályája kezdetétől semmiféle, a társadalmi izoláltságra terelő körülmény nem tudta megakadályozni abban, hogy kapcsolatot ne találjon a mindenkori új utakat kereső irodalmi csoportosulásokhoz. Párizsi évei alatt is jelen volt a magyar emigráció csaknem minden irodalmi fórumában; a budapesti Magyar 205