Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Varga Rózsa: Illyés Gyula és Forbáth Imre barátsága levelezésük tükrében
genezisének legmeghatározóbb momentuma az a tény lehetett, hogy mindkettőjük felnőtté válását a háború tűzkeresztsége, a szinte még gyerekkezükbe adott fegyver kényszerű használata váltotta ki, indította meg. Csakhogy míg Forbáth ezt az első világháború ütközeteiben, az ágyútöltelékké alázottak lázadása, a front két oldalának testvéresülése folyamatában szenvedte meg, addig a nála négy évvel fiatalabb s 1919ben még ugyancsak kamasz Illyés a nemzeti létünket fenyegetni látszó román intervenciós csapatok előli menekülésében, a nemzethalál rémlátomásával a szívében élte át. 3 4 Nem érthetjük meg sem az embert, sem a költőt, ha a személyiség és az emberi küldetéstudat kialakulásában e két hasonló, történelmileg is igen közel eső és mégis egymástól diametrálisan eltérő alapélményt nem vesszük tekintetbe. Forbáthról továbbá tudni kell azt is, hogy a frontról egy ágyúlövedék földhányadéka alól kiásva, eszméletlen állapotban szállították haza a nagyszombati kórházba. Sérülése következményeit bohém szerepjátszásával, sokszor bohóckodással leplezte, de az Illyéshez írt leveleiből is kiolvasható pszichés állapota, panaszai; a versei s egy szakértő orvosi vélemény 3 3 tanúsága szerint is a sérülés okozta tünetek egész életében végigkísérték. Van Goghot Forbáth nemcsak művészi nagyságáért szerette, maga is Van Gogh-i küzdelemmel vívta a maga belső harcát az élete értelmét adó alkotómunkáért. Illyés Gyula nagy empatikus képességére vall, hogy Forbáth emberi és költői különcködését a legnagyobb megértéssel fogadta. Érzékennyé tették az ilyen emberi ficamok iránt közvetlen közelről átélt tapasztalatai is. Kora tavasz című művében beszámol arról a pszichés állapotról, amely a frontokról hazatérteket jellemezte: tépett idegeik egyes esetekben, váratlan helyzetekben önmagukból akár az abnormitásig kivetkőztették őket. „Huszonegy éves volt - írja bátyjáról a frontról való hazatérésének idejét felidézve -, öt év volt köztünk a különbség: többnek éreztem, mint azt, ami a nagyapánktól elválasztott." 3 6 Még nem telt le a gyászév Illyés Gyula imént említett bátyjának halálát követően, amikor levelezése a bátyjával közel egyidős Forbáthtal megindult, s talán nem véletlen, amikor Forbáth bemutatkozó levelére írt válaszában azt írja: „...úgy ismerlek, mintha bátyám volnál". Illyés Gyula 1919-ben tizenhét éves gimnazista, Forbáth sérült, szabadságolt frontkatona, medikus, kommunista párttag, aktív propagandista. Előadóként vett részt a Kun Béla és Kassák közötti vitában, és Kassák oldalára állt. 1919 őszén már nem folytathatta tanulmányait a budapesti orvosegyetemen. Nyitráról, a családi fészekből sűrűn indult vándorutakra Bécsbe, Berlinbe, Münchenbe, Weimarba, ahol az időben még sokáig nem zárult le a tömegek és a hatalom közötti harc. - Két évvel később Illyés is egyetemi tanulmányait félbeszakítva indult el nyugatra, nagyjából ugyanazokon a nyomokon, s Forbáthéihoz hasonló élményekben és tapasztalatokban lehetett része. Első útja neki is Bécsbe, Kassákhoz vezetett, onnan Berlinbe, majd a Rajnavidékre, s Dortmundban élte át egy tüntetés véres szétlövetését. 3 7 Forbáth az 1920-21-es „forradalmi anarchista kalandok" (a németországi felkelések) lezajlása után Prágában folytatta orvosi tanulmányait, ahol akkor Erdélyből, Magyarországról és a Felvidékről nagyszámú magyar egyetemi hallgató tanult s vett részt az ottani baloldali és kommunista mozgalom akcióiban és szervezeti életében. Forbáth ifjúsági lapot szerkesztett, irodalmi-propaganda előadásokat tartott, 201
