Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)
Varga Rózsa: Illyés Gyula és Forbáth Imre barátsága levelezésük tükrében
de mindenekelőtt elmaradhatatlan résztvevője volt a cseh művészi-irodalmi avantgárd kávéházakban zajló vitáinak. Illyés a nyugat-európai belvillongásokat s kenyérkeresetként a bányamunkát és az útépítést, vagonrakodást is megtapasztaló vándorútja végén a párizsi magyar emigráció munkás- és intellektuel köreiben, kulturális szervezeteiben s a francia avantgárd nagyjainak társaságában készült - alkalmi létfenntartó fizikai munkavégzése és egyetemi tanulmányai mellett - író-költő küldetésére. A politikai és művészi forradalom abban az időben Illyés és Forbáth számára elválaszthatatlan fogalmak, s noha mindkettőt teljes szívvel szolgálni akarták, cselekvési terük egyre inkább csak az utóbbira korlátozódott. S ebben az 1920-as évek legelején a forradalmat a dada jelentette. Forbáthnak a bécsi emigráció lapjaiban megjelent első versei a dadaizmus-szürrealizmus általános attribútumait viselő költői produktumok, amelyeket Kassák Bortnyik fedő- és címlaptervével kötetben is megjelentetett. 3 8 Illyés első emigrációs írásai - a modern francia irodalomról készült tanulmányok és műfordítások - ugyancsak Kassák és Barta Sándor lapjaiban láttak napvilágot. Mire Illyés Párizsba ért, ott már lehanyatlóban a dadaizmus, s születőben a szürrealizmus. Alkatától mindkettő alapjaiban idegen. A magyarság véres tragédiáinak nyomasztó terhével a szívében a polgárpukkasztó csínytevés, az ad abszurdum határáig vitt szellemi forradalom nihilizmusa küldetéstudatát nem elégíthette ki, helyét mégis csakis e furcsa forradalmárok, Tristan Tzara, Jean Cocteau, Paul Éluard társaságában kereshette. Feladatát köztük a francia irodalom új termésének magyar közvetítésében látta elsősorban. Ehhez fórumként a bécsi magyar emigrációs lapok szolgáltak számára. Azokból ismerte meg Forbáth formabontó, vad és merész asszociációjú verseit is, amelyek közül jó érzékkel a Vándordal 3 9 címűt emelte ki, és fordította le egy francia antológia számára. Ez volt közöttük az első kapocs, amely nevüket már a tágabb világ számára is összekötötte. Első közös fórumaikon túl a korabeli baloldali magyar irodalmi köztudatban egy rájuk bízott azonos szerepkör is rokonította őket. A Moszkvai Proletárírók Szövetségének magyar csoportja Franciaországban Illyést, Csehszlovákiában Forbáthot tette meg ottani (létrehozandó) szervezetük titkárává. Feltehetően a hasonló külső körülmények hatására, a megbízatásra hasonlóképpen reagáltak. Nem vették át ennek a nemzetközivé fejlesztett ideológiai-művészeti irányzatnak szellemgyilkosan szigorú dogmatizmusát, sem a gyakorlati mozgalmi munkában, sem pedig az esztétikai normák megmerevítésében. Részt vettek a proletkult jegyében rendezett kulturális munkában, színielőadások, kórusok, tanfolyamok szervezésében, s ha ilyen rendezvények számára írtak is egy-két indulót - Illyés egy színművet is a Margit körúti fegyházról 4 0 -, forradalmi művészeten, irodalmon nem az ilyen jellegű alkotómunkát, hanem a művészi kifejezésformák forradalmasítását értették elsősorban. Neveltetésük, korán szerzett gazdag élettapasztalatuk, amit a társadalom legszélesebb rétegeivel való kapcsolataikból szűrtek le, megvédte őket a kommunista mozgalomban az időben erősen kifejlődött szektaszellemtől, ami egyebek mellett megmutatkozott például a szociáldemokráciához való viszonyukban is. Forbáth feltehetően feladatként a cseh sajtóban írt cikkeiben bírálja ugyan a szociáldemokratákat, de soha nem írta le a velük kapcsolatban a mozgalomban akkorra már általánossá 202
