Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások

különbségét, még pontosabban: kontrasztos ellentétességét. 1947. április 18-án (éppen születésnapján!) így ír erről Illyésnek: „Úgy látszik, mégiscsak van annak valami mély oka, hogy te a rendszer első számú írója lettél - én pedig (most már) első számú pofozdjancsija vagyok; a szerepeknek ezt a pirandellói szakadékát semmiféle jószándék sem tudja áthidalni. »Irodalmi becsülés« még kevésbé." E mélypontállapot azonban - mint oly sok másik Németh László életében - most sem tart soká; és mint oly sokszor máskor, most is a munka, az alkotás lehetőségei emelik ki onnét. És most is Illyés, aki egészen a Válasz 1949-es megszűnéséig úgyszólván folyamatosan látja el munkával; könyveket és pénzt küld, illetve küldet neki, ő informálja, biztatja, orientálja vásárhelyi magányában, s Pesten is megpróbálja egyengetni az útját. (így kerül sor például 1947 tavaszán Révai József lakásán a nagy visszhangot kiváltó négyes találkozóra Illyés, Németh, Révai és Lukács György között.) Illyés kéri és biztatja az Iszony befejezésére is. Levelében a következőket iga: „Ha csak nyugodtan lesiklatod onnét, ahova felemelkedett: a legjobb írásod lesz."

2

9 így azután (Illés Endre könyvszerződést ajánl) 1947 második felében befejezi az Iszonyt. De nemcsak e regényfolytatások jönnek a Válaszban, hanem itt jelenik meg a Széchenyi-dráma., a már említett Eklézsia-megkövetés, a Husz János s később a Berzsenyi ürügyén, majd részletek az Égető Eszterből. S a Válasz megszűnésével újra megszakad a rendszeres kapcsolata Illyéssel, levelezésükbe is négyéves szünet iktatódik. Ez a tény is mutatja, hogy a Németh-Illyés-kapcsolat a negyvenes évek második felében elsősorban - persze rokon elveken nyugvó - munkakapcsolat. Németh László ugyanis igazában nem tudja földolgozni a kettejük helyzetének legalábbis számára óriásinak látszó különbségeit. Amit még inkább demonstrál 1951 áprilisában a magyar írók első kongresszusán Illyés ottani szereplése. Mélyíthette fájdalmát önnön sorsa miatt Illyés folyamatos publikálási lehetősége, majd 1953-ban második Kossuth-díja is (az elsőt 1948-ban kapta); miközben ő a fordítói robotmunkájából tartja fönn magát (és jórészt a családját is). Igaz, 1952-ben József Attila-díjat kap, de nem írói, hanem fordítói munkásságáért. Eredeti művei a Válasz megszűntével egyáltalán nem jelennek, nem jelenhetnek meg. Ha kétségkívül neheztel is Illyésre annak lényegi megalkuvás nélküli alkalmazkodni tudása miatt, alighanem sokkal inkább saját helyzetének méltatlan volta teszi nyugtalanná, néha ingerültté. Akadnak természetesen tágasabb körű, elvi természetű nézetkülönbségek is közöttük. Például Görgey Artúr 1849-es szerepének és szereplésének a megítélése. „Illyés darabjaiban - írja egyik visszaemlékezésében Németh - az Ozorai példában s a Fáklyalángban megütött a Görgey beállítása. Görgey újabban megint áruló lett; minden ilyen ítélet gyanús, ha az ellenkezőjét nincs módom állítani."

3

0 Vagyis: Németh László drámája, az 1954 elején írt Az áruló közvetetten Illyés felfogásával is polemizál. Szinte természetes, hogy kapcsolatukat újra a mű, a szellemi teljesítmények kölcsönös megbecsülése és a fegyvertársi szolidaritás állítja helyre. Nevezetesen: a Galilei-pör. Németh először a darab elfogadtatásához, majd a Nemzeti Színháztól visszaköveteléshez kéri Illyés segítségét. És Illyés közbenjárása mindkét esetben eredményes. Ekkor javasolja azt Németh, hogy próbálják meg kibeszélni magukból 177