Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások

tartozó politikus. A helyzet nemcsak hogy különös, de Némethre nézve veszélyes és méltatlan is. Valódi drámai kelepce; Illyés nagyon fenn, Németh nagyon lenn. „Míg írótársaim, akikre szükség volt, magas állásba kerültek - írja később én olyan írásokért, melyeken ma sincs szégyellnivaló, a börtön kapujában álltam."

2

4 Úgyszintén Németh Magda írja meg, hogy 1944 és 1945 fordulóján, majd 1945 folyamán Németh László megtört, véglegesen elvesztette korábbi offenzív énjét, az időnként már-már forradalmárszerű lobogását.

2

5 Most van csak igazán nagy szüksége Illyésre: a lét és nemlét kérdése nemcsak átvitt értelemben, de egészen konkrétan merül föl. És Illyés emberségből is kitűnően vizsgázik ezekben a Németh számára rendkívül nehéz hónapokban, sőt években. 1945 nyárvégén meglátogatja őt Békésen. Kapacitálja, hogy fogadja el a parasztpárt országos listáján a képviselőjelöltséget a közelgő választásokra, és megbízza, hogy dolgozza ki a párt oktatáspolitikai tervezetét. (E felszólalásra írja meg Németh A tanügy rendezése című rendkívül alapos tanulmányát.) Még az az ötlet is fölmerül levelezésükben, hogy Illyés is beáll hódmezővásárhelyi tanárnak. (Jóval később Illyés az ötlet motivációjaként azt említi, hogy „testőrül" szeretett volna szolgálni neki „legalább kezdetben".

2

6 Nyilvánosan is kiáll Németh mellett: a „legtöbbre becsült szellemi vívótárs"-ának nevezi, és „az ország legnagyobb élő szépírója"-ként szól róla.

2

7 Németh persze hamar megérzi, hogy Illyés nemes szándéka és buzgó segíteni akarása inkább csak a mindennapok kis köreiben hozhat kézzel fogható eredményt, s restelli is talán, hogy rögtön és nagy - de nemigen méltányolt - tervekkel ugrott többször is magas rangú barátja biztatására: így hát már 1945 szeptemberében elhárítja a tényleges politikai, közéleti együttműködés lehetőségét. Ezt írja: „én nem akarlak magammal rántani, le -, ahogy te se ránts engemet föl."

2

8 így hát maradnak a látszólag apró, ám Németh számára mégis nagyon fontos Illyés-küldemények: az írószövetségi igazolvány, a dedikált verseskötet - és persze a levelek. 1945. december 26-án hálás szívvel köszöni meg Illyés jótéteményeit: „Az elmúlt évben te voltál az egyetlen a nemzet nagyjai közül, aki egy marasztaló mozdulatot tett utánam" - írja levelében. A konfliktusos helyzetek, pillanatok néha azért fel-felbukkannak már ekkor is. Illyés az ugyanis, aki - Schöpflin Gyula Kútmérgezők című rádióelőadása után, 1946 januárjában - azt javasolja, hogy Németh nyilatkozatban vonja vissza régebbi írásainak egy részét. E felszólításra ő az Eklézsia-megkövetéssel válaszol (amely drámát viszont éppen az Illyés és Sárközi Márta szerkesztette újraindult Válasz közli majd). A konfliktusos helyzetek ekkortájt még csak periferikus jelentőségűek: Illyés konkrét munkák vállalására igyekszik ösztökélni Némethet. így például 1946 nyarán a Népi Művelődési Intézet megbízásából nagy utazást tesznek az ország északkeleti részén; a paraszti művelődés lehetőségeit tanulmányozzák. A sorozatos durva sajtótámadások, valamint a Magyar Közösség elleni vizsgálatok és letartóztatások (Némethet is kapcsolatba hozzák e szervezettel, bár nem esik bántódása) mély depressziót okoznak nála. Végletes hangulatában a kettejük alkatában - már a harmincas években is többször érzékelt, de most ellentétes pólusként megjelenő különbözőséggel próbálja megmagyarázni kettejük léthelyzete óriási 176