Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások

Téged szeretnek: könnyen értenek, nem kérdezed, ha félni kell, hogy félj-e; Szerencséd volna? Én azt nem hiszem. Majd előtűnik mögüle az érdem, vagy összetörsz s a tél vizeiben kemény szavakért könyörögsz majd térden. (A párhuzamra Domokos Mátyás hívta fel a figyelmemet.) Kozma Miklós érdeklődésére Illyés révén kerül Németh a Rádióhoz. Ugyanis ő hozza őket össze, majd ő bátorítja az irodalmi tanácsadói (lényegében irodalmi szerkesztői) állás elfogadására. 1934 tavasza a hírlapi csaták és a népi-urbánus összeütközések első nagy demonstrációjának is az ideje. Németh László cikkei indítják meg a paraszti tehetségekről szóló vitát, amelyben Illyés két hozzászólással vesz részt.

3 E vitával párhuzamosan zajlik az ún. „különítményes"-per, melyet Illyés Pusztulás című útirajza, illetőleg Némethnek az Ember és szerep Kalangya-beli folytatásos közlésének „zsidó passzusa" robbantott ki. A vita elemzése túl messzire vezetne, így tehát csak a lényegére utalhatunk. És a lényeg nem volt más 1934-ben sem, mint manapság: elsődlegesen politikai (potenciálisan hatalmi) kérdésként merült föl már akkor is. Nevezetesen: már akkor is a magyar sorskérdések megfogalmazásának, képviseletének, az azokban való illetékességnek és a lehetséges kibontakozás útjának kétféle felfogásáról volt szó. (Persze legtöbbször nem nyíltan és világosan és nem is egy hozzászólásban - akár csak manapság - a „zsidókérdését tolva előtérbe, és gyakran használva az antiszemitizmus, antiszemita megbélyegzést is.) Illyés Gyula - szorosan Németh oldalán - több cikkben és nyilatkozatban száll szembe urbánus - elsősorban neoliberális - bírálóival, rámutatva arra, hogy nem valakik ellen, hanem valakiker? harcol a népi tábor.

4 Persze nem kell azt gondolnunk, hogy e két kiváló szellem barátsága és harcostársi viszonya tökéletesen harmonikus. Különösen Németh részéről nyomul időnként előtérbe a bizonytalan, ambivalens érzés: Illyésben érez valami titokzatosat, mosolyában valami kétértelműséget, nem lát át rajta, úgy érzi, Illyés nem engedi, hogy belelásson gondolataiba. „Olyan ő - írja például az Ember és szerepben -, mint a füst, amely kavarog, imbolyog, megkerüli az akadályt, s megtalálja az útját a legkisebb résen is.'

0 Elsősorban a szereptudatot igyekszik erősíteni Illyésben; a szereptudatot, mely benne magában oly erős. Az 1934. július 8-án kelt levelében - éppen a fent említett sajtócsaták idején - némi patetikus túlzással a következőket írja neki: „Úgy érzem, hogy az ország sorsa nem kis részben a mi viselkedésünktől függ ma: legyünk méltók ehhez a szerephez."

6 Szerepteljesítő küldetésnek tekinti Németh - és ezúttal Illyés is - az 1935 tavaszán a Gömbös miniszterelnökkel létrejött találkozón való részvételt is: minden alkalmat megragadni a magyar sorskérdések (ezúttal a magyar parasztság helyzetét értve ezen) napirenden tartásáért. (Egy interjúban Illyés ezt a következőképpen fogalmazta meg: „a zulukafferek között egészen bizonyosan éppen így szót emeltem volna az elnyomottak érdekében.")

7 171