Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Monostori Imre: Illyés Gyula és Németh László. Párhuzamok - kitérők - találkozások

Monostori Imre ILLYÉS GYULA ÉS NÉMETH LÁSZLÓ PÁRHUZAMOK - KITÉRŐK - TALÁLKOZÁSOK 1 Illyés és Németh László negyvenöt évet átfogó szellemi-baráti kapcsolata a klasszikus, nagy íróbarátságok sorába tartozik. S nemcsak fegyvertársi mivoltuk, sok tekintetben rokon írói szerepfelfogásuk alapján: de még kapcsolataiknak a két személyiség több tekintetben eltérő alkati jegyeiből és Németh rendkívüli érzékenységéből fakadó apályos éveit is ideszámítva. Természetesen a történelem drasztikusan változó színpadának láthatatlan rendezői is fontos szerepet kapnak ennek a baráti és nemegyszer harcostársi kapcsolatnak az alakulásában: a Németh-Illyés-viszony ugyanis fontos történelmi események szerint is periodizálható. Személyes megismerkedésüktől (1929-től) a Márciusi Front időszakáig tart az első és a szellemileg legaktívabb, legtermékenyebb szakasz; innen aztán Babits haláláig több mint négy év kölcsönös hallgatás következik. 1941 közepétől 1945-ig - elsősorban a Magyar Csillag jóvoltából - Németh ismét Illyés mellett, mögött. 1945-től 1950-ig Németh Hódmezővásárhelyen, Illyés viszont nemzetgyűlési képviselő (és egy ideig akadémikus is), mégis: ennek a barátságnak talán ez a pár év a legnemesebb, legfölemelőbb időszaka. Aztán újabb hároméves apály következik, mígnem a Galilei-körtől kezdődően ismét megtalálják egymást a fegyvertársak. A hatvanas évek erősen hullámzó intenzitású barátsága után a hetvenes években - különösen Németh betegségének súlyosbodásával - egyértelműen Illyésé a kezdeményező szerep, ekkor írja összegező igényű esszéit Németh Lászlóról. 1929 júliusában Basch Lóránt palotájának előszobájában futnak össze először, s fognak kezet; persze jól ismerve már egymás írásait. A további találkozásokból hamarosan barátság érlelődik, annál is inkább, mivel - Osvát halála után - Babits és a Nyugat ekkor még összetartó erőként van jelen szinte folyamatosan mindkettőjük életében. (Beszédes példái ennek a szinte felhőtlen - habár csak időleges - jó viszonynak a Babits vezette közös latinórák s persze az 1930-as szilveszterest, melyet Némethék lakásán tartanak.) Illyésnek különösen fontos az évei száma szerint ugyan még fiatal, ám teljesítménye alapján máris rangos kritikus, Németh László irodalmi működése, hiszen a harmincas évek első felében összesen hat írást közöl róla, majdnem annyit, mint Adyról, s többet, mint Babitsról vagy Móriczról. 168