Tasi József szerk.: „Költő, felelj!" Tanulmányok Illyés Gyuláról (Budapest, 1993)

Csaplár Ferenc: Naplótükrök. Kassák és Illyés, egymásról

Van a rivalizáláson túl költészetfelfogásuk egymástól eltérő jellegének is nyoma a Szénaboglyaban. Az egyik naplójegyzet tévúton járó költőként idézi meg Illyést, aki „nagy gondolatokat foglal versbe", ahelyett hogy „egy világos értelmű tanulmányban" dolgozná fel őket. Amivel kapcsolatban Kassák mindezt papírra vetette, az A reformáció genfi emlékműve előtt című vers megjelenése volt. „Maga versbe foglalt nagy gondolatoknak, én a költeménybe komponált életnek örülök." így oktatja Kassák naplóbeli beszélgetőpartnerét, az Illyésért lelkesülő „fiatal irodalmárt", valójában azonban A reformáció genfi emlékműve előtt szerzőjét.

4 Illyés korai naplójegyzeteiből Kassák meglehetősen sötét, gonosz figuraként lép elénk. Az alkalom, melynek kapcsán a becsületsértéssel fölérő portré megszületett, egy személyes összetűzéssé fajuló irodalmi vita volt. Ennek írásban és szóban lezajlott részleteit Vas István plasztikus leírásából ismerjük.

3 Szerepelt ebben az 1932 nyarán-oszén lezajlott háborúságban a Társadalmi Szemle, mely a politikai ellenfélnek járó kérlelhetetlenséggel támadta Kassákot, s melynek a támadások idején Illyés és József Attila is szerzője volt, s szerepelt a Munka, mely a szerkesztőjén, Kassákon esett sérelmet úgy akarta megtorolni, hogy az irodalmi élet nyilvánossága előtt megbélyegezte Illyést és József Attilát.

6 Kassák e politikai denunciálást is tartalmazó cselekmény értelmi szerzőjeként és kivitelezőjeként került be egykori híve és munkatársa naplójegyzeteinek világába, mégpedig annak az indulatos sajtónyilatkozatnak a naplóba illesztése révén, mellyel Illyés az őt ért támadásra reagált.' A naplójegyzetein dolgozó Illyés harmincöt esztendő múlva, a Kassák halála utáni hetekben írt újra kortársáról. Ekkor rajzolt portréja, melyben a közkeletűnek számító Kassák-kép kiigazítására vállalkozott, ma is meglep frissességével, újszerűségével, több vonatkozásban kutatások kiindulópontja lehet.

8 Illyés Kassákban nem a Mesteremberek alapján elképzelt robusztus költőt, a szociáldemokrata kalapácsos ember megelevenedett mását látta, hanem az európai tájékozottságú intellektust. Külső megjelenésében nem az elkülönülésre való törekvést, a szemet szúró másságot vette észre, hanem az arc, a koponya, azaz a legszembetűnőbb antropológiai adottságok tipikusan magyar jellegét. „Illusztráló ábrája lehetett volna a jellegzetes magyar parasztarcok valamelyik csoportjának" - írja a vonásait fiára átörökítő édesanyáról, Kassákné Istenes Erzsébetről. Illyés A faj védői című nevezetes verse alapján a formális logika szabályait alkalmazva akár arra a furcsa következtetésre is juthatunk, hogy Illyés magyar irodalmi panteonjában a sok idegen származék között Kassák volt az igazi magyar. Mindaz, amit Illyés Kassák nemzeti hovatartozásáról leírt, szót ejtve a szlováksághoz tartozás s az asszimilálódásra való képtelenség vádjáról is, ténymagyarázatnak és védőbeszédnek tűnik annak ismeretében, amit szintén közvetlenül Kassák halála után Veres Péter megfogalmazott. Veres Péter szerint Kassák - a Valóság 1967. októberi számában megjelent Mementó című írásából idézünk - „nem lelte helyét nemzetében", „sohase tudott a magyarsághoz mint nemzethez szólni". Kiigazítja Illyés azt is, ami a köztudatban a mozgalomszervező és a vezérséget gyakorló Kassákról rögzült. A magához vonzó képesség, a csoportteremtésre irányuló fáradhatatlan szívósság mellé odahelyezi a munkatársakat, híveket elszakadásra késztető diktatórikus hajlamot. Ehhez kapcsolódón Kassák számlájára írja a magyar 158