Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Bodnár György: A Niki az Új Hangban
Qioílnár (Ji/firt/ii Bodnár György: / A Niki az Uj Hangban Rövid előadásom csak az emlékeztető szerepét töltheti be, amelyben szükségképpen egyszerre nyilatkozik meg az adatközlő és az irodalomtörténész. Mindkét helyzetemben azt a személyes meggyőződést őrzöm, hogy a Niki Déry Tibor pályáján és az 1956-os forradalmat megelőző időszak történelmében egyaránt fordulópont volt. Magát a folyóiratot, amely 1956. júniusi és júliusi számaiban először közölte a kisregényt, csak a címe kapcsolta elődeihez. Simon Istvánnal együtt 1955 júniusában kaptunk megbízást a szerkesztésre. Az akkor már ismert fiatal költő lett a főszerkesztő, én pedig kezdő kritikusként a felelős szerkesztői tisztet töltöttem be. Valószínű, hogy a megbízók szándéka egészen más irányú volt, mint a mi romantikus vállalásunk. Utólag kérkedés nélkül mondhatjuk, hogy „törököt fogtak” velünk. Már a szerkesztőséget is olyan barátainkból állítottuk össze, akik valamennyien túljutottak az 1953-as - felkavaró és felszabadító - történelmi katarzison. Simonnal mindketten az Eötvös Collegiumból indultunk, s természetes volt, hogy meghívtuk magunk közé az ugyancsak volt kollégista Czine Mihályt. A versrovatvezetőt, Csoóri Sándort falusi versbeszámolóinak szelleme hozta közel hozzánk. Harmadik rovatvezetőnk, Tamás Attila pedig az én szerzeményem volt: közös barátunknak, Németh Lajosnak köszönhettem, hogy szerkesztőként is felfedezhettem őt, aki erkölcsi szigora miatt éppen az állásnélküliség szabadságát próbálgatta. Ez a baráti társaság és néhány azonnal hozzánk csatlakozott költő hamar felismerte, hogy a kor jó folyóiratának programja olyan célok követése lehet, amelyeket a forrongó idő és az autonóm létezését vissza- küzdő irodalom együttesen fogalmazhat meg. Tudtuk, hogy havi folyóiratként más szerepet kell vállalnunk, mint amit akkor már kiküzdött magának a történelmi drámában az Irodalmi Újság. Mi úgy véltük, hogy az irodalom belső törvényeit is helyre kell állítani, a kitaszított vagy csírájában elpusztított értékeknek újra életteret kell adni, s az új írónemzedékek függetlenségi harcát is vállalni kell. Az 1955-56-os Új Hangnak az volt a titka, hogy megérezte az utolsó három év felszabadult és egyre halmozódó energiáit. Ezért nemcsak a szerkesztők írótársi és kritikusi vonzalmai vezették el a folyóiratot először is az 1948 körül indult írónemzedékekhez. Az Új Hang Ady Endréje Juhász Ferenc volt, aki már korábban elkezdte a maga költői és politikai függetlenségi harcát. S a folyóirat irodalomtörténeti szerencséje volt, hogy az 1956-ot megelőző forradalmasodó idők ugyanúgy párosán hívták elő a költőket, mint a XIX. század közepén Petőfit és Aranyt. így Juhász Ferenc belső és külső költői küzdelme mellett az Új Hang Nagy László párhuzamos pályatörténetét is dokumentálhatta. S a folyóirat másik nagy erőforrása az 1953 és 1956 közötti fiatal prózaírónemzedék jelenléte volt. Sántától Moldováig a mi folyóiratunkban találtak éltető műhelyre azok a húszas éveiket élő novellisták, akik egyszerre fejezték ki a maguk kü93
