Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Bodnár György: A Niki az Új Hangban
(Hoilnár Ljtjörr/ij lön világát, a független fiatal írónemzedék korérzését, és az új műfaj- és stíluskeresést. De a folyóirat sohasem akart csupán nemzedéki fórum lenni. Megérezte, hogy a fiatal írók értéke hitelesebben mutatható be az egész magyar irodalom egyetemes mértéke mellett, és tudott az immár klasszikus nemzedék várakozásáról is. Ezért lehetett az Új Hang majdnem minden számában Illyés Gyula költői újra-megszólalá- sának közvetítője. Ezért adott teret az elhallgattatott írók - Szabó Lőrinc, Németh László vagy Lator László - legalább szórványos megjelentetéséhez. S történelmi szerencséje a jövő szolgálatában is segítette. A fiatal Kondor Béla bemutatása - s nemcsak néhány illusztrációval, hanem Németh Lajos tartalmas tanulmányával is - valóságos szenzációja volt folyóiratunk ügyködésének. Logikus volt tehát, hogy Déry Tibor ugyancsak felfedezett bennünket. A Feleletvita után - későbbi szóhasználattal élve - ő már évek óta ellenzéki írónak számított, aki kemény, kendőzetlen szemléletű társadalmi novellákat közölt például az Irodalmi Újságban. Kisregényét, a Nikit azonban nemcsak azért adta az Új Hangnak, mert annak műfaja nagyobb teret igényelt, mint korábbi közlőhelyei, bizonyára azt is felismerte, hogy szerkesztőségünk az autonóm irodalmiságért újra szükséges küzdelem szerepét is vállalta. Mert ez a mű a bevezetőben említett kettős fordulat testetöltése volt. Immár közvetlenül is szólt a diktatúra bűneiről és a forradalmi indulat felhalmozódásáról. De benne azt a reflexív elbeszéléstípust is élvezhette a kor olvasója, amelyet a mai modernség ugyancsak időtálló mértéknek tekint. A szerkesztőség persze tudta, hogy a Niki közlésével az addigi legnagyobb kockázatot vállalja. (Könyvalakban a Magvető Könyvkiadó adta ki ugyancsak 1956-ban. Hivatkozásaim erre a kiadásra vonatkoznak.) S ebben nagy szerepe volt Baranyi Gyulának, a szerkesztő bizottság egyik tagjának, aki az MDP Központi Vezetőség munkatársaként és Farkas Mihály személyi titkáraként is vállalta döntésünket. Pedig akkor is sejthető volt, hogy a dogmatikus pártszellem provokációnak tekintette a Nikit. Én személy szerint nem végeztem kutatásokat a Történeti Hivatalban, de két kollégám felhívta a figyelmem, hogy ott az első betekintésre is találhatók iratok, melyek az Új Hangot, illetve a Nikit minősítették. Simon Zsuzsanna az MTA Irodalomtudományi Intézet létrejöttének dokumentumait keresve talált egy dossziét Az 1956-os magyarországi ellenforradalom az állambiztonsági munka tükrében címmel. Ebben a folyóirat bűnlajstroma az alábbi adatokat tartalmazza: Zelk Zoltán keservesen pesszimista versei; Benjámin László versfelhívása: Legyetek éberek!; Csurka István sorai A mélység vándora című fantasztikus elbeszéléséből: „Úgy látszik, valami ávós lehet...; Nincs már Magyarország, fiam, volt, nincs, vége. Elpusztították, feldúlták, felforgatták ezeréves rendjét ... - Tán megint a török, tekintetes úr? - Nem, fiam, a ruszki!” Tánczos Gábor publicisztikája: „az Új Hangnak is túl kellene mennie a puszta irodalmi, művészi körön, szélesebb skálával kellene szolgálnia a fiatal értelmiség egyre sokoldalúbb érdeklődésének kielégítését. Váljon az Új Hang a fiatal magyar értelmiség vitafórumává, hozzunk létre ifjúsági parlamentet!” S végül: „Az Új Hang hasábjain jelent meg két folytatásban Déry Tibor hírhedt Nikije, amely lesújtó képet festett a magyar demokrácia közállapotairól és külön is iz94
