Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Pomogáts Béla: Déry és 1956
rj)enio(/áti 'Hila a Rákosi Mátyással 1955. május 1-én rendezett úgynevezett „kötetlen beszélgetés” alkalmával általa mondottakban, az írószövetség 1955. november 10-i párttaggyűlésén a pártvezetés elé terjesztett Memorandum ügyében előadott véleményében, majd már a szovjet kommunista párt XX. kongresszusát követő írószövetségi és más megnyilvánulásaiban, így 1956. március 30-án az írószövetség pártszervezetének ülésén és természetesen a Petőfi Kör sajtóvitáján elhangzott, imént idézett előadásában. Mindezeket a szövegeket, számos korábban kiadatlanul maradt írással egyetemben, gondos filológiai munka nyomán tette közzé a nemrégiben Botka Ferenc által sajtó alá rendezett Szép elmélet fonákja című dokumentumgyűjtemény. Természetesen ezek a felszólalások, előadások és vitairatok, a maguk kritikai orientációján túl, némi képet adnak arról is, hogy Déry Tibor milyen irányban képzelte el a Rákosi-féle diktatúra meghaladásának lehetőségeit. Valójában egy értékorientációs kibontakozásra gondolt, legtöbb kritikai elemzése során rendre felvetette vagy érintette azokat a politikai-közéleti értékeket, amelyek véleménye szerint alkalmasak lettek volna arra, hogy az ország — és a szocialista társadalmi rendszer, amelynek ideáljához ő változatlanul ragaszkodott - felemelkedjék abból az egyre mélyülő válságból, amelybe a zsarnoki rendszer taszította. Ha Dérynék ezt az értékrendjét rekonstruálni próbáljuk, három ilyen általa vallott nagy értékre mutathatunk rá: a demokráciára, amely nélkül az ő mind szilárdabb meggyőződése szerint semmiféle szocializmus nem képzelhető el, a nép szolgálatára, amely természetesen magába foglalja a nemzeti érdekek, így a nemzeti függetlenség védelmét is, és végül az erkölcsi megújulásra, amelynek a kormányzás, a közélet, a társadalom egész működési rendjét át kellene járnia. Minderre szinte vég nélkül lehetne idézni passzusokat Déry Tibor 1953 és 1956 között elmondott vagy leírt megnyilatkozásaiból. Valójában a válság meghaladásának politikai és erkölcsi értékekre alapozott programja kap hangot az ötvenes évek közepének elbeszéléseiben is. így a Vidám temetés című terjedelmesebb elbeszélésben, a Vendéglátás című szatírában, A téglafal mögött című „munkásnovellában”, a Niki című költői kisregényben és mindenekelőtt a Szerelem című novellában. Ezek az elbeszélések az átélt tragikus közéleti tapasztalatokkal vetnek számot, egyszersmind a katarzis lehetőségét keresik. Különösen áll mindez a két utóbbi írásra: a Niki, miközben egy szerencsétlen foxikutya sorsának tükrében mutatja be a Rákosi-féle zsarnokság embertelen viszonyait („hol zsarnokság van, ott zsarnokság van” - idézhetném Illyés nevezetes költeményét!), az újrakezdés reményét is megcsillantja: az ártatlanul börtönbe vetett férfi hazatér és asz- szonyával, aki mindvégig megőrizte hűségét, az élet új fejezetét kezdi el a szenvedések és megpróbáltatások után. Igaz, ebben az újrakezdésben ott rejlik a jóvátehetetlen sérülések emléke, mégis az újrakezdés lehet a jövő és a remény záloga. Hasonló gondolatot fejez ki Dérynék talán legnépszerűbb (a filmvásznon is sikert aratott) elbeszélése: a Szerelem. Ez a lírai gyengédséggel formált történet az ártatlanul meghurcolt és börtönbe vetett áldozatok sorsát sűríti egyetlen drámai és költői képbe, s klasszikus tisztasággal mutatja fel a személyes és közéleti válságban kiküzdött új eszményeket, értékeket: az emberi személyiség integritásának elvét és az emberi szo104
