Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Bodnár György: A Niki az Új Hangban
’'Bodnár íji/öri/i/ A kutya etológiái válaszai gazdája sorsának alakulására a kisregény vezérmotívuma. Van azonban néhány megnyilatkozása, amelynek metaforikus képlete bonyolultabb és paradigmatikusabb. Figyelemre méltó, hogy a főváros egész légkörének el- komorulását abban a látványban foglalja össze az elbeszélő, amely a kutyát mutatja be az ablakon át bámulva a semmit. S ez a társadalom a regényben nemcsak áldozat, hanem torzult lelkű önrontó is. Ancsáné már alkalmi takarításból és titkos segélyekből él, amikor séta közben ellenséges tekintetek kísérik, mint egy luxuskutyáját sétáltató úriasszonyt. A regény egyik nagy jelenetében, amelyben a sintérek hajku- rásszák Nikit, ez az embertelen lelkűiét mutatkozik meg társadalmasított formában, miközben az előbb még luxuskutyázó emberek az üldözők ellen fordulnak. „A sinté- reket Pesten egyébként sem szeretik - kommentálja az író a nagyjelenetet -, s az akkori nyomott közhangulatban az egész utca összefogott ellenük ... könnyen meglehet, hogy az egyébként is felizgult tömegből kitör a rég visszafojtott düh ...” (98.1.) Hasonló paradigmatikus epizód mutatja be Niki labdajátékának átalakulását. Amikor a mérnököt vidékre helyezik, s ritkábban találkozik kutyájával, Niki azonosítja a labdajátékot a boldog időkkel, s a magányos hétköznapokon először nyüszítve könyörög játszóeszközének, hogy jöjjön ki a szekrényből, s amikor végül újra folytathatja a játékot gazdájával, addig kínozza a gumit, míg kiszáll belőle a levegő. „Mintha elveszett szabadságáért állna bosszút - jellemzi az elbeszélő -, oly vérengző dühvei pusztította, ami egy-egy percre visszahozta számára a szabadságot ... ez már nem volt egészséges kielégülés, mint tömény szesz, kábított, de nem oltotta a szomjat. A szabadságot nem lehet semmivel sem helyettesíteni vagy pótolni.” (85-86.1.) Ancsa letartóztatása után pedig nem marad más a kutyának, mint gazdája utoljára viselt hálóinge. S amikor Ancsáné férje ruháit kirakja szellőztetni, Niki az öltöny előtt ugrál, mintha az eseményből egyenesen gazdája azonnali megjelenésére következtetne. Ezek a pótlólagos élmények azonban lassanként hatástalanná válnak, a kutya befelé fordul, kifelé pedig ellenségessé válik. Ételét otthagyja, fogyásnak indul, s egyszer belekap asszonya kezébe is, „mintha azt is el akarná pusztítani, ami még megmaradt a régi világból”. (102.1.) Kataton magányának utolsó színhelye pedig az ágy alja, ahonnan már élettelenül húzza elő gazdája, aki ugyanolyan váratlanul tűnt el, ahogy fogságából hazaérkezett. De a kisebb regényegységekből is megannyi gondolatot tudunk kihámozni, s ezek mind az élet egyetemes dimenzióira utalnak. A szeretet és önszeretet egymásra van utalva. Az állatnak mindig meg kell vásárolnia létét az embertől. A szeretet sohasem lehet alku. A rend megszülheti a maga ellentétét. Van-e az állatnak lelkiismerete? Az igazi adakozás nem altruizmus: aki ad, maga lesz gazdagabbá. És így tovább. Ezekkel a meditációkkal Déry két vonatkozási pont felé törekszik. Az egyik az etika, a másik pedig annak a felismerése, hogy a pszichikai és társadalmi létezésen túl és azzal együtt az embernek van egy harmadik dimenziója is. Az etikai problémák kohéziós szerepe egyidejűleg megvilágítja a Niki műfaját is. A novellát, a felvillanások műformáját könnyebb megkülönböztetni a nagyepikai kompozíciótól, mint a kisregénytől. Az hamar felismerhető, hogy a kisregény keve98
