Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Bodnár György: A Niki az Új Hangban
bodnár Cjji/örgif gatott az AVH ellen.” S hadd idézzem itt Fekete Sándor közlését: kihallgatása közben gyakran faggatták a Niki megjelentetéséről és az Új Hang szerkesztőiről. S utalhatok Tamás Attila személyes emlékére is. Amikor a kisregény kéziratának második felét bevitte a nyomdába, a szedők csodálkozva fogadták: „hát nem tiltották be a folytatást?” Persze a jelentéstevők nemcsak a nyíltnak vélt politikai szövegekben találták meg az ellenforradalom készülődését: Gergely Ferenc olyan feljelentésről is tájékoztatott, amelynek szerzője Juhász Ferenc Új Hang-os verseitől féltette az ifjúságot: „Totális hadüzenetek ezek a józan emberi észnek, erkölcsnek és jó ízlésnek, egy megkergült agy szüleményei.” S az említett belügyi dossziéban megtalálható a Niki meghosszabbított gondolatmenetének minősítése is. A névtelen összegező a Petőfi Kör későbbi vitájáról azt állapítja meg, hogy „éles ellenforradalmi hangon zajlott le. A felszólalók többsége nyílt ellenforradalmi követelésekkel lépett fel.” Kiemelt példája Déry Tibor felszólalása, amelyben „nem csupán a hibák kijavításáról van szó, hanem rendszerünket szerkezetében, más szóval lényegében kell megváltoztatni ... Déry Tibor nem beszélt kevesebbről, mint a marxizmus-leninizmus eszmei rendszerének tévedéséről ... a marxizmus megtisztítása a sztálinizmustól csak ködösítő jelszó, az igazi cél a marxizmus egész rendszerének felülvizsgálata.” Az utókor Déry felszólalásának belügyi minősítését nem, de politikai elemzését igazolta: „teljesen nyilvánvaló számomra ... - mondta Déry Tibor a Petőfi Kör sajtóvitáján hogy jelenlegi ... nyomorúságos állapotunkat csak kis részben köszönhetjük emberek tévedéseinek ... szerkezeti hibákról van itt szó, amelyek szükségtelenül megnyirbálják az egyén jogait és feleslegesen növelik terheit ... Amíg bírálatunk szinte fő súlyával személyek ellen, a hibás politikai gyakorlat ellen fordul, és nem vizsgáljuk meg azt szigorúan ... vajon nincsenek-e eszméink rendszerében is bizonyos tévedések, addig óhatatlanul azt az egy sovány eredményt fogjuk elérhetni, hogy a rosszat egy kisebb rosszal cseréljük fel ...” Az uralmát féltő diktatúra rendszere tehát okkal érezte ellene irányuló frontális támadásnak a Nikit. Az 1953 óta fokozatosan felerősödő társadalombírálat ugyanis korábban komor hangulatú versekben, a szocialista realizmus idealizált alakjaival szemben a hétköznapok nehéz embereit felvillantó novellákban és tényfeltáró irodalmi szociográfiákban bukkant felszínre. A Niki is megőrizte ezeket a motívumokat, de továbbvitte a bennük rejlő társadalomkritika logikáját és nagyobb epikai rendszerbe illesztette őket. Már a kisregény konkrét politikumon felülemelkedő alaphelyzete is szélesebb epikai szerkezetet hívott elő, amely a korábban töredékes társadalombírálatot nagyobb összefüggések részeként mutatta be. A Niki ugyanis, amint alcíme is jelzi, valóban egy kutya története. Niki, a kutya azonban nem szimbolikus jelenség, és nem is antropomorfizált állat, hanem egy realista fejlődésregény - identitását bevalló — főhőse. A mű epikus kinagyításai egy kutya lélektanának és viselkedésének leírását szolgálják, s ezek alighanem megfelelnek az etológia megfigyeléseinek és megállapításainak is. Niki története azáltal válik irodalmivá, azaz többértelművé, hogy gazdáival kerül viszonyrendszerbe. Regényének első felében a boldog találkozást s a ragaszkodás örömét ismerhetjük meg, amely az érzelmek iskolájának 95
