Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
''pOisder Q'färtf tj Nagy Júliát és Esztert. Farkas Zénó, a tudós kémikus a kompozíció legpompásabb alakja. Ahogy extrém, olykor egymással ellentétesen extrém vonásokból kézzelfogható elevenséggel, tapinthatóan összeáll. Lusta és zseniális. Tohonya és érzéki. Érzékeny és durva. Szánakozó és kegyetlen. Logikus és szeszélyes. Indulatos és ellágyuló. És főképpen ami a legnehezebb. Hogy közvetetten érzékeltetni tudja, ami közvetlenül ábrázolhatatlan. Mármint irodalmi eszközökkel ábrázolhatatlan. Hogy a kémiában tényleg zseniális. Majdnem ilyen remeklés Júlia és Eszter is. Az első gyöngéd és erőszakos. Törékeny és makacs. Érzéki és aszketikus. Majdnem tragikus, amint „osztályidegenbe” szerelmesen, rossz lelkiismerettel végzi szürke pártmunkáját. Majdnem komikus, amint hősies pátosszal, nevelő küldetéssel éli színes szerelmét. A második gyenge és szívós. Szerelmes és léha. Érzelmes és számító. Csupa sodró életvidámság. Csupa eleven romlottság. Életvidámságának sodrása szinte lefegyverez. Romlottságának elevensége szinte vonz. Ezen túl van az ábrázolásban valami egyenetlenség. Az író a fenn világában, Grüner báró szalonjában, Farkas Zénó családjában otthon van. Otthon van, de nem szereti. Ezért karikírozza. Az író a lenn világát, a tizenháromház légkörét, a tömegtüntetés lélektanát tanulja. Tanulja és szeretni is akarja. Ezért patetizálja. De a torzóban ez is kibontatlan-kifejletlen marad. Nos, eddig a folyamat Déry szándéka és művei felől. Ezután a folyamat a paradigma kiépülése és következményei felől. Bicikli és tehervonat „Amikor a politikában és a gazdaságban legyőztük népünk nyílt ellenségeit, egyre inkább előtérbe nyomult dolgozóink helytállásra, bátorságra, áldozatvállalásra való nevelése, és észrevettük, hogy ebben a munkában túl kevéssé segít az új magyar irodalom. Rájöttünk: magában az irodalomban van a hiba ... Az irodalom is egyik módszere népünk nevelésének ... ha az irodalom nem tud élni a maga sajátos nevelési módszereivel, akkor nem tölti be hivatását.” (Révai József) „... egy vagy két nagy jelenettel érzékeltetni tudtam volna a pártban rejlő nagy erkölcsi, embernevelő és forradalmi erőt... e tekintetben teljesen egyetértek Révai elvtárssal ... egyetértek vele abban, hogy az író egyik legfontosabb feladata kielégíteni a népnek, az olvasónak a hősök utáni vágyát. Ezt soha nem is tagadtam, ha nem is tartom egyformán érvényesnek minden műfajra (például novella, szatíra stb.). De hogy Bálintot hősnek tartom s annak is kívánom megírni, azt regényemben nemcsak egyes jelenetek, hanem maga az egész regény tanúsítja.” (Déry Tibor) A paradigma kiépülése és következményei felől a folyamat ugyancsak meglehetősen világos. Egyes etapjai, lépcsőfokai is jól megkülönböztethetők. Révai lehengerlő fellépései, nagy jelenetei. Egymás után - legalább öt. Az első a „Lukács-vita”. ’50. Nem ő indítja, de ő zárja. Nincs hosszú átmenet kapitalizmus és szocializmus között. Népi demokrácia van. Vagyis már proletárdiktatúra. Az irodalomban nem a hajdani nagyrealizmus az eszmény. Hanem a mai és majdani szocialista realizmus. Nem a tegnapi polgári irodalom, de a mai szovjet iro------87
