Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
('PöixLer íf ijtirgi/ dalom. Becsukja Lukács egykori elméleti kiskapuit is. Nincs egyenlőtlen fejlődés. Amelyben a fejlettebb társadalomhoz nem kötődne automatikusan fejlettebb kultúra. A legfejlettebb szovjet társadalomban a legfejlettebb szovjet kultúra. Nincs realizmus diadala. Amelyben az író konzervatív nézeteit legyőzhetné realista művészi látásmódja. Pártosság kívántatik, a társadalom tudatos elemzése és megjelenítése. A második az MDP második kongresszusa. ’51. Harc az irodalmi sematizmus ellen. A sematikus irodalomban kevés a realizmus. Nem jelenlegi, valódi ellentéteiben ábrázolja a világot. De kevés a romantika is. Nem jövőt építő hősiességében ábrázolja a világot. Vagyis a sematizmus egyik ellenszere a jelenbeli valóság. Másik a jövőre irányuló hősiesség. Mintha a két ellenszer kioltaná egymást. Több realizmust, azaz több súlyos valóságot. Több romantikát, azaz több illanó valótlanságot. Déry arisztokratizmusa külön is megemlíttetik. Ami párton belüli útitárssá teszi. A harmadik az írókongresszus. ’51. Itt fogalmaztatik meg egyértelműen a pedagó- giai-esztétikai(?) cél. A helytállásra, bátorságra, áldozatvállalásra való nevelés. Amiben az irodalom keveset segít. Márpedig ha nem nevel, vagy nem erre nevel, nem tölti be hivatását. Ezért kell több romantika. Nyilván forradalmi romantika. Álmodni a jövőről. De vigyázzunk: álmodni a realitás talaján. Ebből születhet a hős mint eszmény. A hős tipikus. De nem átlagos, mert mindig egyénített. De nem is különc, mert akkor túlzottan egyénített. így lehet az író a nép, állam és párt szócsöve. „Ez legyen és ne a műgond a fő gondod.” A negyedik a színház- és filmművészek kongresszusa. ’51. A jelen a dráma újjászületésének, legreprezentatívabb műfajjá válásának kora. Mert a jelen a nagy társadalmi-emberi összeütközések évada. Középpontban az új és régi kiélesedő harcával. De tragédia, tragikus bukás és tragikus hős nem lehetséges. Mert az új képviselői nem buknak el. Tehát nincs tragikus bukásuk, nem lehetnek tragikus hősök. Mert a régi képviselői bukásukban is gyűlöletesek. Tehát bukásuk nem tragikus, nem lehetnek tragikus hősök. És felbukkan még valami. Ami végletében jellemző. Nem tragikus, inkább tragikomikus. Hogy tervezni kell. Nemcsak a színházak műsorát, hanem a bemutatandó drámák tematikáját is. Nemcsak a filmgyártás programját, hanem a gyártandó filmek tematikáját is. Az ötödik az építészet-„vita”. ’51. A modern építészet a célpont. És Major Máté, a modern építészet reprezentánsa és teoretikusa. Nagyon egyszerű konzekvenciák. Nincs modern építészet. Se Bauhaus, se Le Corbusier. Se MÉMOSZ-székház, se csepeli szakmunkásképző. Hagyományos klasszicizmus van és szovjet neoklasszika. Az egészben egy furcsa-erőszakos, elméleti-álelméleti csavar. Fel kell támasztani az építészet nemzeti hagyományait. És a legnemzetközibb európai klasszika a legnemzetibb építészeti hagyomány. Sok mindent elárul a paradigma teoretikus vértezetéből. De ez igazán messzire vezetne. Ezzel kész is a paradigma „bölcseleté”, „művészetelmélete”, művészetpolitikája. Érdemes összefoglalni. Nincs: tartós átmenet, nagyrealista eszmény, egyenlőtlen fejlődés, realizmus diadala, művészeti autonómia, tragikus bukás, modern építészet. És a sor folytatható. Van: megvalósult proletárdiktatúra, tudatos pártosság, szovjet pél88
