Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
fJoadrr (fiförfftt művészi igazsághoz fűződő illúziókat is megkérdőjelezve. Mintha a készülő paradigmához való igazodni akarás legkínosabb mozzanata lenne. Aztán ott van A fehér pillangó vitája. Kis ütközés a nagy ütközés előtt. ’51-ben. Az ’52-es nagy szcéna primitív prológusa. Semmiképpen sem főpróbája. Legfeljebb olvasópróbája vagy előjátéka. Meglehetősen igénytelen elbeszélés. Az eleven-pajkos munkáslány szerelméről. És házasságáról - annak rendje és módja szerint. Mégis vita - talán mesterségesen gerjesztett vita - lesz belőle. Pedig még mozgalmi munkája is bőségesen ábrá- zoltatik. Csak valahogy mégsem igazi példakép. Nem képviseli a paradigma pofon- egyszerű pedagógiáját. És ne feledjük: ’51-ben a paradigma már készen van. Nos, a Felelet a készülő paradigmához való igazodás jegyében koncipiáltatik. Méghozzá a bölcseleti nagy elbeszélés megerőszakolt, filozófiából politikává vulgarizált variációjáról van szó. Nem a nagyobb ésszerűség és szabadság bonyolult, történelmi léptékű megközelítéséről. De a tökéletes társadalom egyszerű, gyors cselekvéssel történő megvalósításáról. Vagyis ’48-ról. A „fordulat éve” kezdetéről. Amikor a nagyüzemeket államosítják. Érdemes pontosítani. Teleologikus, a mozgásába bekódolt célokat követő történelemszemlélet ez is. De rövidre zárt, gyalogos teleologia és rövid távú, gyalogos politika értelmében. Amely ellentétére változatja az előjeleket, fejtetőre állítja az értékrendeket, igazsággá avatja az igaztalanságokat. Vagy a história valódi igazságaivá avatja a paradigma áligazságait. Miről is van - pontosabban - szó? A négy kötetre tervezett regény folyam koncepciójáról vagy inkább prekoncepciójáról. Húsz év társadalmi-történelmi fejlődése. A húszas évtized végétől a negyvenes évtized végéig. A nagy gazdasági válság előtt, a nagy történelmi fordulat után. Belülről: emberi sorsokban és jellemekben. És kívülről: társadalmi erővonalakban és folyamatokban. Nem megalomán, de monumentális elképzelés. Mint hajdan, majd’ két évtizede A befejezetlen mondat. Csakhogy az belülről jött, a művész históriai víziójából. Ez kívülről jött, a paradigma politikai sugallatából. Vagy abból is jött. A külsőt belsővé téve. A politikát históriává, a sugallatot vízióvá nemesítve. Ebből fakadtak a gondok. Hogy a mélypontot vagy az ahhoz vezető utat a csúcspontnak vagy az ahhoz vezető útnak nézte és kívánta megjeleníteni. Hogy a diktatúra kezdetét vagy a hozzá vezető utat a harmónia kezdetének vagy a hozzá vezető útnak nézte és kívánta megjeleníteni. Erre, a csúcspontnak nézett mélypontra, harmónia-kezdetnek nézett diktatúra-kezdetre akarta a hőseit elvezetni. Hogy ott sorsuk beteljesedjen. Rosszsorsból jósorsba forduljon. Jellemük kiteljesedjen. Részleges, egyéni jellemből teljes közösségi jellemmé alakuljon. Az eltévesztett koncepción belül nagyszabásúnak tervezett kompozíció és kiemelkedő művészi kvalitás. Csak röviden és a példák szintjén. Tehát nagyszabásúnak tervezett kompozíció igaztalan perspektívában. Itt is fenn és lenn. Nagypolgárság és magas értelmiség. Munkásság és elesett munkanélküliség. Fényűző földszint és nyomorúságos alagsor a kistarcsai „kastélyban”. Fenn excentrikusán zseniális tudós. Lenn lassan öntudatosodó munkásgyerek. Fizikailag kéznyújtási közelség. Szociálisan fényévnyi távolság. Ennek kell - négy köteten át 85
