Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Poszler György: Feletet - mire? A „Déry-vita” dilemmái
(ŢJouder {fijorqiţ kában megfogan, megvalósulásában elvetél. A teljesíteni kívánó Déryt elgázolja a paradigma vonata. Ám közben nyilvánvaló lesz: A paradigma vonata tehervonat. Nem lehet utazni rajta. Az ütközés és gázolás tényét kétfelől érdemes megközelíteni. Déry szándékai és művei felől. A paradigma kiépülése és következményei felől. A paradigma fokozatosan keményedik és egyszerűsödik. Korábban Lukács György képviseli. Kevésbé keményen, bonyolultabban, magasabb színvonalon, gyengébb hatalmi pozícióból. Később Révai József képviseli. Sokkal keményebben, egyszerűbben, alacsonyabb színvonalon, erősebb hatalmi pozícióból. Déry szándékai és művei felől a folyamat meglehetősen világos. A legfőbb mozzanat az évtizeddel korábban írott, csak ’47-ben publikált A befejezetlen mondat. Nagy társadalmi-történelmi tabló. Kétfelől ábrázolva. A fentet, a nagypolgárság világát. A lentet, a munkásság világát. Közvetítéseket keresve, de nemigen találva. Átfogó igénnyel. Félig realista, klasszikus realista szemlélettel. Félig avantgárd, klasz- szikus avantgárd módszerekkel. Sok tekintetben a Felelet felé mutatva. Sok tekintetben sehol sem folytatva. Fontos mozzanat két dráma. A Tükör és az Itthon. Érdekes dramaturgiai kísérletekkel az első. Furcsa ideológiai következtetésekkel a második. Az Itthonnak novellaváltozata is van. Hasonló konfliktus, eltérő konzekvencia. A dráma nem jó. Kisiklatja az erőszakolt tendencia. A novella majdnem mesteri. Megemeli az árnyalt pszichológia. Mintha küzdene a most épülő, vállalandó paradigma és a most teljesülő, érett epika. Az Alvilági játékok megrendítő, fiktív ostromnapló. Nehezen feledhető karakterekkel és szituációkkal. A pince clair-obscurjében egy kínos korszakváltás történelmi, erkölcsi, lélektani pokoljárásaival. A Jókedv és buzgalom pompás novellafűzér. Groteszken féltragikus szituációkkal. Esettségükben megemelt jellemekkel. Kint és bent feloldhatatlan ellentétével. Ahogy a társadalmi külvilágban készül valami megvalósulónak vélhető új lehetőség. Ahogy a lelki belvilágban megkövül valami feloldhatatlannak látható régi valóság. A kritikai fogadtatás általában jó. Néhány vonást - a későbbiek fényében fontos! - mégis észrevesznek. Hogy a munkásmozgalom ábrázoltatik ugyan. De szektás vonásaiban és szektás szemlélettel. És a munkásmozgalom ábrázolásában a kommunista párt jóformán sehol. Meg minden mozzanat - munkásmozgalmon belül, kívül és a kettő között - morális és pszichológiai dilemmaként jelenik meg. Elismerik a helyzetek, emberi viszonylatok és jellemek művészileg termékeny bonyolultságát. A bátor időfelbontáson és elvont esszébetéteken is átütő széles mesélőkedvet. Mindezek mögött azonban egyértelmű: A paradigma még nincs kész és nem uralkodó. De már készül és uralkodóvá lesz. És Déry egyénisége, tehetsége, nagyságrendje ebbe nem fér bele. Néhány, az ütközés szempontjából lényeges mozzanatot érdemes összefoglalni. A drámák, az ostromnapló és a novellafüzér nincs beállítva a küszöbön álló világ- megváltás távlatába. Ám a novellák között egy külön említést érdemel. A porban. Furcsa írás. Kitűnő munka - igaztalan alapokon. Pócspetri szomorú históriája. Nem az üldözöttek, hanem az üldözők, nem a megbántottak, de a megbántok szemszögéből. Rossz ügyet jóvá avatva. Nagy elhitető erővel. Ezzel valamelyest a 84
