Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tamás Attila: Déry Tibor prózája mint a magyar irodalmi másodmodemség része?
t/nHirtj cAítila általában tájékoztatást is adnak a referencialitás természetére vonatkozóan - hiszen nem mindegy az olvasó számára, hogy egy tényregénynek vagy egy tündérmesének a lapjait forgatja. Déry Tibor esetében például szükségképpen mások - illetve mások kell hogy legyenek - olvasásmódjaink, illetve olvasói elvárásaink referencialitás tekintetében Pócspetri című riportjának, a vele teljesen azonos témájú A porban címet viselő novellának és - mondjuk - Ébredjetek fel! című szürrealista prózájának vagy Mesék gyűjtőnév alá csoportosítva kötetbe rendezett írásművei valamelyikének az esetében. Most már írói alakulásának a menetét tekintve, nagyjából elmondható, hogy az említett Ébredjetek fel!-tői és a romantikus-expresszionista A kéthangú kiáltástól eltérően az erőteljesebb (közvetlenebb) referencialitású Szemtől szembe megírását követően A befejezetlen mondatban Déry közvetlenebb tárgyi-lélektani-társadalmi valóságmegjelenítésre törekedett, illetve ezt valósította meg. Indokolt ezért ebben a vonatkozásban is értékelni az eredményeit és a fogyatékosságait - noha az már távolról sem lenne indokolt, hogy valaki leginkább ezeket a vonatkozásokat állítsa vizsgálódásainak előterébe. Nem kerülhetjük tehát el annak kimondását, hogy a legutóbbi negyedszázad nyilvánvalóvá tette: a regény „kommunizmus-megjelenítése” - a könyv egyik középponti tényezője - lényegesen pozitívabb, távlatosabb, mint amilyennek idővel a „fedezetéül” szolgáló regényen kívüli valóság bizonyult. Ebben a tekintetben tehát erős arány tévesztést kell a regény terhére rónunk. Teljesen irreálisnak, illetve referencialitás nélkülinek ugyanakkor ennek ellenére sem minősíthetjük a könyvet, hiszen a huszadik századi társadalom súlyos válságtünetei mégiscsak a tények közé tartoznak, akár az, hogy mindez évtizedeken át jelentős ellenerő-' két hívott létre, s ezek közé tartozott a kommunista mozgalom is. (A maga időnként tömegeket megmozdító, értelmiségiek egy részét hatása alá vonó, hatalmi tényezőket aktivizáló kisugárzásával.) A regény realitás-kötöttségeinek s ezeken belüli aránytévesztéseinek a megállapítását követően azonban szükséges más vonatkozású: jellegzetesebben művészi sajátságainak (pontosabban: ezek egy részének) a számbavételére is rátérni. Ilyen lehet a mű nagyfokú összetettségének a megvizsgálása is. A komplexitás, a többnézőpontúság - illetve az ennek megvalósítására irányulás - bizonyára nem véletlenül érzékelhető mindjárt a majdani cselekmény teréül szolgáló színnek, a gomolygó téli ködbe burkolózó milliós európai nagyvárosnak a megjelenítésében. A bemutatott részlet egyfelől egy természeti elemekből - „gyors áramlásé” folyóból és stabil hegykoszorúból -, másfelől szegény és gazdag lakók sokaságát befogadó városrészekből összetevődő egésznek foglalja magában a tényezőit, a folyóval mintegy párhuzamban elfutó gyorsvonattal messzibb távlatokat is érzékeltetve. Kivilágított bejárati kapuszámok mondhatni mikroelemei alkotnak kontrasztot a monumentalitást megtestesítő „nagyobb egész”-szel és a hozzá idomuló, ugyancsak távlatokat érzékeltető „erdőzúgás”-sal, pillanatnyi, váratlan történéselemek az állandóság sugallóival. Különféle íz- és szagélményekben is részesül ennek során az olvasó, „körvonalazatlanabb” benyomásoknak és képzeleti tevékenységeknek a kísé57
