Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Egri Péter: A befejezetlen mondat kezdőképéről
fA/ri r()éter ellentéte. A központi fűtés „gazdag melege” kizárja a nyomor szeles, jeges téli hidegét. Az elegáns kifinomultság a buján burjánzó, kifejlett vagy szóképekbe tömörített, invenciózus hasonlatépítés megszokott irányát is megfordítja. Amikor a Vörösmarty téri ház fehéren felfénylő szobáiban „mint a csendes izgalom egy jó könyvben, lassanként felgyülemlett a központi fűtés gazdag melege”, akkor a konkrétabb kifejezés válik hasonlóvá az elvontabbhoz, a fizikai a szellemihez. Amikor viszont a külvárosi kapualjból kiáramló rossz szagok „összeállva, mint az építőkockák, felépítették és önsúlyukkal kivetítették a nyílt utcára a ház tömeglakásainak fénytelen képzeteit”,10 11 vagy amikor „a nyomortanyák kétméretű látomásai” „vetített képekként" jelentek meg „a köd falain”, „a túltömött ágyakkal s a maroknyi konyhákkal, elmosatlan fazekakkal, szalmazsákokkal s a közöttük álldogáló, tátott szájú cipőkkel”11, akkor az elvontabb hasonlít a konkrétabbhoz. A befejezetlen mondat egyre táguló és gazdagodó kezdőképének eddig elemzett négy tartományában mindenütt megfigyelhető, hogy egy-egy vizuális elem külön hangsúlyt kap, s bizonyos mértékben önállósul. így keletkeznek képek a képekben. A Csáky utca leírása során ilyenek a keresztutcákban meglazuló köd szürke alakzatai, tapétaszerű virágcsokrai. A Duna és Buda ábrázolásakor ilyen a jeges folyóágy jég- és hótömegéből repülő lepedőként kiszálló hideg, melynek vakító fehér színét a háttérben sötétlő, szeles budai hegyek állítják kontrasztba s emelik magasba. A fehér szín hatását a fagy szinesztéziával fokozza. Ilyen kiemelt vizuális, érzékletes motívum a Váci úti nyomortanyák külvárosi füstje, fekete korma, szemétszagot árasztó krumplihéja és hamuja, szürke konyhája és tátott szájú cipője. A képen belüli kép elkülönülése kiváltképpen erős a Vörösmarty tér exkluzív belső övezetében, mivel a köd meglazulásával egy erkélyes ház „fehéren kivilágított szobáival” „kilépett a sötétségből”; mivel a ház „cukorból épült”, mint a közeli Gerbeaud tortaalakzatai; s mert a sötétség tömbjéből így kimetszett ház képén a vizuális képzelet előhívja a világoszöld színt. A Csáky utca és a Váci út szürkéjével és a budai táj fekete-fehérjével szemben, melyet a Vörösmarty téren a kapuszámok felfénylő tejüvege már eleve tompított, mérsékelt és árnyalt, a világoszöld megjelenése a kép festőiségét szembeötlően felfokozza. A színeknek ettől kezdve Déry mindvégig fontos szerepet oszt. Akkor is, amikor összefoglalásként hangsúlyozza, hogy a Csáky utcára a belváros környezetében is rárakódott eddigi utazásának megannyi nyoma, „mint a méhre a virágok hímpora”.'2 Akkor is, amikor kiemeli, s az érzékietek egybejátszatásával is megerősíti, hogy „a legutóbb kapott előkelő s gazdag színen helyenként átütött a koromíz és füstszag s még mélyebbről a Svábhegy erdőzúgása”.13 S akkor is, amikor természetes mozdulattal s mégis váratlan leleménnyel egyetlen műtárgy színkompozíciójában egyesíti a Csáky utca három vetületét: 10 Id. mű 8. " Id. mű 8-9. 11 Id. mű 9. 11 Uo. 53
