Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Egri Péter: A befejezetlen mondat kezdőképéről
ÍA/ri <f)éter „Három képzetvilág burkában nyúlt el így a Csáky utca e decemberi estén - az estnek ebben a percében, amelyet fejlődése elért s e három világot, kint három üvegbúra fogta körül; mindegyikre vékonyan rá volt festve, tűvonalakkal, pasztellszínekkel, leheletszerűen, mint némely paraszti üvegedényen s mégis úgy, hogy a kívülfekvők rajza és színei helyenként átsütöttek a belsőkön, a saját jellegzetes tájképe, saját megfogalmazása, amely besugározta a magot, az utca meztelen anyagát. A házak, melyek formáikban, színükben, szagukban jellegzetesen Csáky utcai házak voltak, ... ez az egész test, mely részleteiből gyűjtötte össze jellemét - amely viszont megfestette a részleteket maga is csak tagja volt egy nagyobb egésznek; ennek vérkeringése pedig különféle és távoli végekről különféle festékanyagokat sodort feléje. S mint ahogy a Csáky utcát nem érthette meg - mint egy beszélgetésből kiszakított szót -, aki nem ismerte földrajzi helyzetét a környező utcák között, a hullámokat verő s egymásnak továbbadó többi városrész körében, s nem idézte fel egyik érzelmi határán a budai erdők nedves leveleinek szagát, másik oldalán a gyárak koromfelhőit s messzebb a Gerbeaud fénylő és meleg mignon- s tortaszíneit, a Belváros utcái is érthetetlenek maradtak [annak számára], aki nem látta meg a négy végükön lecsüngő külvárosokat.”14 Az érzetek, képzetek, alakzatok, hasonlatok és képek e dinamikus, egybevegyülő, festői benyomászuhatagában Déry egykori szürrealizmusának és korai expresszionizmusának távoli emléke lélegzetállítóan modern, boltozó szintézisbe emelkedik. Déry írói remeklésének nem legkisebb eredménye, hogy a budapesti városképet a figyelmes szemlélő nemcsak vízszintes kiterjedésében, hanem fel- és lesikló függőleges vetületében, olykor egyenesen felülnézetben is látja. A külső Lipótvárosban fekvő Csáky utca újonnan épült, még üres emeletsorai feltehetően a lakott épületrészek fölött húzódnak. A haloványan ködlő utcai lámpák a tekintetet szintén magasra tűzik. A szennyes hó sűrűbb anyagát „finomabb alakban”15 folytató, kapukat, falakat, gázlámpákat ellepő köd a figyelmet ugyancsak felfelé tereli. Ezt teszi a befagyott Duna jég- és hótömegéből repülő lepedőként kiszálló hideg is, ezt sugallják a felmagasló budai hegyek, a Sziget utca sarkán hegy alakban tömörülő köd, a köd fölött olykor feltűnő téli ég s a szikrázó csillagok, sőt - szerényebben, de a metaforikus azonosítás jóvoltából észrevehetően - „az apró lámpák hunyorgó csillagai”16is. A budai hegyek lejtőin legördülő, a mélyebben fekvő Lipótváros felé sodródó köd ellenmozgása viszont felülnézeti képet sugall, s így hangsúlyozza a vertikális szintkülönbséget. A külvárosi nyomornak is megvan a maga méretarányos magassága: a gyorsvonat a Nyugati pályaudvar üvegcsarnoka alá fut be, a szemétszag egy kapualjból áramlik ki, a járdák fölött húzódik, változatai építőkockákként rakják fel és vetítik ki a köd “ ld. mű 9-10. 15 Id. mű 7. 16 Id. mű 8. 54
