Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Egri Péter: A befejezetlen mondat kezdőképéről
f 'jtfri t'Péler „a mennyezet is megtört egy helyütt, mintha a valóság hirtelen megelégelte volna, hogy részt vegyen a hasonlatok otromba játékában, s a köd alacsony csipkéi fölött feltűnt a téli ég őszinte színével és a szikrázó csillagokkal”.7 Ám az önirónia csupán látszat. Igazában irónia, mely a rosszul olvasó kritikust veszi célba és találja el. Déry képes beszéde elég kifinomult ahhoz, hogy az író játékosan otrombának nevezhesse. A kritikus ugyanezt már nem teheti meg, ha van szeme a látásra. Déry mégsem lép ki a képből, legfeljebb kissé kihajol belőle. Valójában folytatja a hasonlatba ágyazott megszemélyesítés képes beszédét, hiszen ironikus kitérőjével is azt ábrázolja, hogy a Csáky utca fölött kis időre felszállt a köd és kitisztult az ég. A széltől felkavart köd csakhamar újra összezárult és a Csáky utcába füstszagot sodort. Ez „automatikus váltóként, egyszerre megváltoztatta a menetirányt, s a Váci úti gyárak s a Nyugati pályaudvar mellé futtatta a magával tehetetlen utcát”8, felidézve a gyárak és raktárak képét, az éjjeliőrök léptét, a Nyugati üvegcsarnoka alá befutó prágai gyors zakatolását, a szemét szagát s a nyomortanyák lebegő látomását: a Külvárosi éj világát. A képzetek automatikus váltóállítása szabad asszociációra vall, a képzettársítások következetes sorjázása azonban párhuzamos vonalakat húz meg, mint az írói irányítás ujjmutatása és a Csáky utca jobb kéz felé eső s a Váci útba torkolló keresztutcáinak sarkos sora. Az írói képkompozíció következetessége a Csáky utcát egy harmadik irányba is bemérni. „A Lipót körút felől elnyújtott autótülkölés hallatszott. A tömör és mély hang - mint egy újabb váltó az érzéki benyomások sínhálózatában - új irányba terelte a vándorló utcát, amely ezúttal a Vörösmarty tér mellé siklott át, a taxik és magánautók gazdag körzetébe, hol a kapuszámok tejüveggel voltak kivilágítva, s az ívlámpák jól sikerült csipketerítőkké szaggatták szét a ködöt. (A köd egy pillanatra meglazult, s egy világoszöld cukorból épült, erkélyes ház kilépett a sötétségből, fehéren kivilágított szobáival, melyekben, mint a csendes izgalom egy jó könyvben [akár A befejezetlen mondatban — E.P.], lassanként felgyülemlett a központi fűtés gazdag melege.)”9 Az író szándéka szerint terelt, szabadnak tűnő asszociáció ismételt váltóállítása olyan képet tár fel, melynek minden pontja a Váci úti nyomorövezet ellenpontja. Az autóduda hosszan kitartott, dallamos, mély hangja az éjjeliőrök lépéseinek és a kontrollóra ketyegésének szaggatott zajával felesel. A taxik és magánautók suhanása a vonatzakatolás ellentételezése. A Vörösmarty tér gazdag belvárosi körzete a Váci út szegény, lepusztult, ínségverte külvárosi negyedének ellenvilága. A tejüveggel kivilágított kapuszámok, az ívlámpák fénye, a szobák fehér ragyogása, a sötétségből kilépő erkélyes ház előkelősége a Váci úti gyárak és raktárak komor és kormos sötétjével áll szemben. A jól sikerült csipketerítőkké foszló köd a pernyeszaggal, füstszaggal és szemétszaggal terhelt sűrű külvárosi köd kifinomult, áttört, dekoratív 7 ld. mű 8. * Uo. 9 Id. mű 9. 52
