Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete
ţiotrdota (ji/öryij en jellemzi Kassák prozódiáját, szerkesztésmódját, képalkotását, és több, ma is helybenhagyható fenntartást fogalmaz meg a Máglyák énekelnek című éposszal szemben, főként pedig kárhoztatja a költő dadaista fordulatát. Kassák 1915-1919 között írt verseit újításuk mértékletessége miatt becsüli, mert „se nyelvileg, se formailag nem szakított még az irodalom hagyományaival, s újításai a természetes fejlődés keretein belül fokozatos újítások voltak, melyek állandóan számon tartották a művészet sugalmazó elemeit s a formaváltozások benső szabályait... ez a nyelv s ez a forma mint biztos pillérekkel megalapozott egyenes híd indult el a régi forma és régi nyelv partjairól az új megoldás felé.”12 Az idézett mondatokban Déry voltaképpen a Nyugat által is betartott normák nevében ítél. A híd-hasonlat tökéletesen kifejezi ekkori, a Nyugat és a MA között közvetítő magatartását. Ha Kassák elérte a hídon a túloldalt, a kritikus az innenső pillér közelében helyezi el Ady és Babits költészetét. Ha Kassákot dadaizmusa, a zűrzavarba való hebehurgya fejest ugrása miatt korholja, a Nyugat két nagy költőjét azért marasztalja el, mert nem jutottak messzebbre a modernség megvalósításában. Az „utolsó nemzeti költő” egyik korlátját abban látja, hogy az egyetemes szolidaritás eszméjét csak korlátozott körben, saját fajtája közössége számára képviselte, holott a ma követelménye az Emberért és nem a nemzetért való cselekvés. Ady másik gyenge pontja halálkultusza, még akkor is, ha ezt Déry előnyösen különbözteti meg a nyugat-európai költők civilizációjuk túléltségéből származó dekadenciájától.13 Babits Nyugtalanság völgyéről írott kitűnő, bár a kötetet indokolatlanul túlértékelő írásában a formaképzés valamelyes konzervativizmusát konstatálja: „Az ő »szabad verse« még csak kezdet, s még gyönyörűen zengve himbálódzik a csak ritkán szabadjára eresztett ritmus szabatos lendületein. Még nem ért el odáig, ahová Kassák más áldozatok árán elért, de többet tudott megtartani a régi gazdagságokból s azoknak új kamatjaiból.”14 Mindazonáltal mindkét lírikust értékrendjének csúcsára helyezi. Ady költészetében felismeri a dekadenciáját kiegyensúlyozó vitaiizmust és tragikus elhatározottságot, amit ő forradalmiságnak nevez: „túl »szocialista« versein, művészi megnyilvánulásainak túlnyomó része leglényegében formai s tárgyi hirdetője a min- denség revolúciójának”. Babits avantgárdnak tett, utólag átmenetinek bizonyult engedményeit Déry egy új fejlődés kiindulópontjaként ünnepli: „ez új kötetben a maga alkotta szabályokat meglazítva, maga is érezve a sebesebb tempó szédülését s szükségét, nekiindul a nyelv bizonytalan új útjának”.15 A fiatal kritikus, még mindig a modernség dilemmáival viaskodva, 1921-ben, a Kassák-életműnek és a MA teljesítményének kritikai méltatásával gyakorlatilag egyidejűleg a legújabb, legszélsőségesebb avantgárd irányzatot, a dadaizmust is mérlegre teszi. Vállalkozása annyiban továbblépés, hogy eddig tárgyalt írásaiban ezzel az iskolával szemben fenntartásait hangoztatta, Dadaizmus című írásában viszont a Da12 Uo. 573. 13 Déry Tibor: Az utolsó nemzeti költő. In: Botladozás. l.köt. 561-569. 14 Déry Tibor: Babits Mihály: Nyugtalanság völgye. In: Botladozás. l.köt. 291. 15 Déry Tibor: Az utolsó nemzeti költő. In: Botladozás. l.köt. 567., Babits Mihály: Nyugtalanság völgye. In: Botladozás. l.köt. 291. 20
