Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete
^Joerdötn da törekvéseinek megértésére, a világgal szembeni totálisan tagadó magatartása indokainak pártatlan és méltányos megítélésére törekszik. A gondolatmenet jóval nagyobb hányadát teszi ki a dadaista program puszta megértését célzó rekonstrukciós munka, s a kritikai megjegyzések ehhez képest jóval kevesebb teret kapnak. Az elmozdulás a modernség két hulláma között közvetítő álláspontjától mégsem elhatározó jelentőségű. A Dada „poétikájának” kétes eredményeivel újra Ady költészetének poétikai megoldásait állítja szembe: „Úgy hiszem, kifejezőkészségüknek legfőbb akadálya abban az elvben be sem vallott gyakorlatukban rejlik, mellyel mondanivalójukat, a világ értelmetlenségét, céltalanságát és káoszát, értelmetlen, céltalan és kaotikus formák által akarják közvetíteni. Ady Tavaszi éjszaka-versének öt sora tökéletesebben zendíti meg a felzavart rendnek fájdalmas diszharmóniáját, mint öt oldalnyi dada dadogása egy kulissza nélküli színpadról.”16 Az igazi fordulat, a gyökeres átalakulás ezután következik be Déry irodalomszemléletében. Ennek a metamorfózisnak azonban nincs lenyomata értekező prózájában. Kritikai munkássága csak az átalakulás végeredményéről tudósít. A húszas évek derekán bekövetkező dadaista fordulatát csak műveiben érhetjük tetten, véleményem szerint legkiteljesedettebb formában a Dada hanyatlása idején, Az óriáscsecsemőben. Kritikusi munkásságának újabb fellobbanása a szürrealizmushoz köthető. A modernség két hulláma között mértéktartóan közvetítő Déryt az apologetikus magatartású, elszánt avantgárd aktivista váltja föl. E korszakának joggal legismertebb terméke A homokóra madarai című platonizáló dialógus, de az az írás, amely a húszas évek vége Déryjének álláspontját a legteljesebben magában foglalja, a csak évtizedekkel később publikált Megjegyzések a líra szociológiájához című tanulmány. Ebben az alapszövegben és a belőle kisarjadó értekezésekben számos ponton lényegi folytonosságot fedezhetünk föl a húszas évek eleji írásokban kifejtett gondolatokkal. Nem változik a szerző kritikai alapelve, s a társadalomról alkotott képe is alapjaiban ugyanaz marad. Ami döntően átalakul, az a korszerű költői magatartásról és gyakorlatról vallott felfogása. Az utak a fiatal író számára is elváltak. A Nyugat és Babits irányvétele a húszas évek közepén egyfajta új klasszicizmus felé nem felelhetett meg a modernség melletti egyre fokozódó elköteleződésének. A húszas évek elején Kassák körének azt vetette a szemére, hogy programjukat nem egy szélesebb társadalmi és szellemi mozgalom törekvéseivel összehangolva kívánták megvalósítani. Az évek elteltével be kellett látnia, hogy forradalmi tömegmozgalmakra és ezekhez kapcsolódó eleven tudományos, bölcseleti törekvésekre számítani naiv illúzió. Az általa gyűlölt kapitalista rendszer megszilárdult, mozdíthatatlannak látszik. A rendszerrel szembenálló művésznek a jelenlegi valóság egészének helyéből való teljes kimozdítására, a külvilág helyett egy másik valóság megteremtésére kell kísérletet tennie. Ennek a törekvésnek, amely a szürrealizmus összefoglaló nevet kapta, szegődik apostolává a Dokumentum munkatársaként. Mivel Déry különböző publikációiban gyakorlatilag szétírja a kéziratos Megjegyzések a líra szociológiájához című tanulmány tételeit, ebből az írásból elegendő a 16 Déry Tibor: Dadaiznius. In: Botladozás. 1. köt. 274-275. 21
