Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kassai György: Déry Tibor műveinek franciaországi fogadtatása
JCaiifd íjijörgij irodalmi életbe való visszatérését (a Számadás című novella megjelenését) is több napihír üdvözölte. Minderről Botka Ferenc részletesen ír 1994-ben megjelent tanulmánykötetében (D.T. úr feleletei, avagy a befejezett mondat: Az 1957-es íróper külföldi visszhangja. 96-109. old.), amelynek mintegy befejezéseképpen megállapítja: 1960-ban egy új, a korábbinál nemegyszer bonyolultabb, sőt ellentmondásos szakasz kezdődött Déry nyugati és emigrációs recepciójában. Én erről a szakaszról szeretnék beszélni. Déry műveinek franciaországi terjesztésben és fogadtatásban kulcsszerepet játszott Gara László, az ismert műfordító, aki már a Déry-bizottságban is részt vett, sőt Méray Tibor szerint Camus-t is ő szervezte be. Déry 1960. november 22-i keltezésű levelében hálás köszönetét fejezte ki Gara Lászlónak az érdekében kifejtett tevékenységéért. Ez a viszony azonban hamarosan megromlott. Gara, aki a G.A. úr X.- ben fordításán dolgozott, a regény egy részletét a Lettres Nouvelles, Maurice Nadeau folyóiratának adta át közlésre. Déry nagyon aggódott a fordítás minősége miatt. 1963. augusztus 23-án kelt levelében a következőket írja Garának : „Örvendve hallom Flamand-tól (a Seuil, Déry egyik kiadójának igazgatójától), hogy elkezdted fordítani a G.A. úr-t. Fogadd részvétemet. Elborzadva gondolok szegény fordítóimra, főképp a franciára - rád. Attól félek, hogy a francia nyelv épp az ellen fog berzenkedni, ami ennek a regényemnek stilisztikai különlegessége, az általam kitalált modor, tehát a szokatlan jelzőkapcsolások s az ezekben rejlő humor vagy paródia... A francia, amennyire meg tudom ítélni, még ma is konzervatív nyelv. Hogy lehet pl. lefordítani azt, hogy a halál felé pislogó szervezet? Vagy azt, hogy megengedem, hogy tisztelt hátán külföldre himbáljon ? Egy ilyen egyszerű kapcsolást, mint ’’dús örömhír” is nehéz lehet úgy lefordítani, hogy a jelző parodisztikus tartalma el ne sikkadjon... ” Ugyanez év december 2-án már, úgy látszik, megkapta a G. A. úr hazugság-fejezetének francia változatát (a Lettres Nouvelles magyar különszáma részére is ezt adta át Nadeau-nak Gara). „Meg kell ismételnem, amit már előző levelemben írtam, mondja Déry. Attól félek, vagy mondjuk, az a benyomásom, hogy a fordításod nem alkotta újra a másik nyelv anyagában azt a nyelvi modort, amit a regényem számára kitaláltam, s ami nélkül értékét veszti. A barokk szókapcsolások, a dialógusok rokokó (kitalált rokokó) modora, stb. Az a benyomásom, hogy a köznapi, a társasági nyelv szókincséből áll össze az egész szöveg és elveszti eredeti ízét-bűzét. ” Következik néhány példa, amelyekből a legjellemzőbbeket idézem : átmosta tudatát = transforme (átformálja) sa conscience; vigalom = divertissement; szabványosítani^ uniformiser („egyenruhásítani ”, vagyis egy nevezőre hozni); a lángész csillogása von be = tiennent du génié. Majd egy hosszú lista a kihagyásokról, a vélt, vagy tényleges félreértésekről, stb. Ez a levél azonban csak előhírnöke annak a felháborodott csalódásnak, amelyet Déryből a Két asszony francia változatának megjelenése váltott ki. Maurice Nadeau- nak 1964. január 17-én írt levelében a következőket olvassuk: „Olaszországból visszajövet itt találtam a Lettres Nouvelles egy példányát, benne Két asszony című el204
