Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kassai György: Déry Tibor műveinek franciaországi fogadtatása
DCauai {ftjörgif Kassai György: Déry Tibor műveinek franciaországi fogadtatása Déry első hosszabb párizsi tartózkodásáról aránylag keveset tudunk. Ungvári Tamás kiásta a Magyar Hírlapban 1924 januárjában megjelent interjúját, amikor Déry éppen boltiszolga volt a Montmartre-on. Bélyegkereskedői múltjáról és csődjéről ő maga számol be az ítélet nmeiben. Botka Ferenc Megnyugodva és megbékélve című 1994-ben kiadott füzetében megemlíti, hogy Illyés Gyula közvetítésével Déry néhány francia költővel, Yvan Góllal, Tristan Tzara-val és Philippe Soupault-val is kapcsolatba került. Tudjuk, hogy a balparti művészkávéházakat látogatta, hogy Tihanyi Lajos megfestette arcképét. Georges Baal, Az óriáscsecsemő fordítója 1983. január 17-én felkereste Philippe Soupault-t, a szürrealista költőt, aki a következő szavakkal emlékezett meg Déryről : ’’Amikor Déryt Párizsban megismertem, meglehetősen flegma, mondhatnám titokzatos fiatalember volt. A Montparnasse egyik kávéházában üldögélt és várta, hogy felkeressék. Költőként ekkor már eléggé ismert volt, egyes költeményeit le is fordították. A mi körünkben élt a szakmabeli összetartás szelleme és szerették a külföldieket. Bennünk és Déryben is megvolt a kapcsolatteremtés szándéka, amit egyébként nem volt könnyű megvalósítani, mert Déry nem beszélt elég jól franciául, de azért értettük, amit mond. Meglepő volt viszont, hogy milyen állhatatosan rótta Párizs uccáit. Emlékszem, hogy a város egyes, számára titokzatos műemlékeiről kért felvilágosításokat. Volt érzéke Párizs rejtelmeihez, ismerte is őket, és, hajói emlékszem, költeményt is írt Párizsról. Mindenestre sokat gyalogolt. Ennél többet nem is tudok mondani. Nem mondhatom el, hogy ismertem Déryt, de találkoztam vele és kölcsönös rokonszenvvel viseltettünk egymás iránt. Mint számos magyar, ha akart, nagyon szívélyes tudott lenni, ami annál meglepőbb, mivel a nyelv akadályozta az érintkezést, valószínűleg szenvedett attól, hogy nem tudta magát jobban kifejezni. ” Amikor 1938 végén Gide Visszatérés a Szovjetunióból című könyvének lefordítása miatt két hónapi börtönre ítélték, néhány levelet váltott a szerzővel, majd barátja, Németh Andor közvetítésével eljuttatta hozzá A befejezetlen mondat egy részének német fordítását. Gide elolvasta a kéziratot, túl hosszadalmasnak találta és nem ajánlotta kiadásra. Lehetséges, hogy e sikertelen párizsi próbálkozások után Déry felfokozott várakozással tekintett művének franciaországi fogadtatása elé. Ismeretes, hogy az 56-os forradalmat, majd Déry újabb bebörtönözését követően milyen jelentős nemzetközi mozgalom bontakozott ki Déry kiszabadítása érdekében. Franciaországban is Déry volt ekkor a legismertebb magyar író. A Niki és a Vidám temetés címmel megjelent novelláskötet szép erkölcsi sikert is aratott. Déry 1960-ban történt kiszabadulásáról a francia sajtó egy része első oldalon számolt be, a magyar 203
