Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete
Q'aerdota Ljqörqij. múltak ködében... készüljünk az új, nekünk mindenkinél inkább megváltást hozó időkre.” Új, kollektivista korszellem kialakítását tartja időszerűnek, amelyben az egyén „újra fölfedezi az együvétartozás érzésének rég elfeledett boldogságát, boldog résznek érzi magát újra, s nem tökéletlen egésznek”.8 Kritikai elvével felszerelkezve és a vázolt világszemlélet birtokában veszi szemügyre kora irodalmát. A Nyugat ellen nem lázad, de világosan látja az esztétikai kultúra idejétmúlt voltát. A kilábolás lehetőségét keresve bukkan rá az avantgárd kínálta alternatívára. Rokonszenvezik ezzel az iránnyal, de hangot ad fenntartásainak is, amelyek egyelőre visszatartják attól, hogy lelkesen csatlakozzék a MA táborához. Magatartása tehát ezekben az években inkább a reformeré, mint a forradalmáré vagy a lázadóé. Mérsékelt volta mindenekelőtt a hagyományokhoz való viszonyán mérhető fel. A magyar avantgárd 1915 és 1919 közötti korszakáról mérleget készítve Kassák híveinek dogmatizmusukat veti szemükre. Azzal vádolja őket, hogy a kor életével való dinamikus és eleven kapcsolat kialakítása helyett önvédelmi tételrendszert alakítottak ki, s ennek foglyai lettek. Az egyik legkártékonyabb dogmájuk az Új irodalom elé? című írás szerint az, hogy tagadták az irodalom fejlődésének folyamatosságát. „Új lelket akartak teremteni: - nem tudván azt, hogy a lélek belső szerkezete megváltozhatatlan... hogy feltámadhasson az új lélek, szakítani akartak minden gondolati s érzelmi hagyománnyal: - nem tudván azt, hogy a hagyományokat elpusztítani nem lehet.” Hosszú és szerteágazó fejtegetésekben bizonyítja a kulturális múlt jelenbeli érvényességét. „Kétségbe vonjuk - jelenti ki hogy újra lehessen kezdeni a kultúrát.” Ez a felfogás azonban messze esik a tradicionalizmustól, hiszen ő is úgy véli, hogy „az új művész legelső feladata: kipusztítani mindent, ami elavult, tehát erkölcstelen”.9 Azaz a fiatal Déry a múlt kulturális értékein való fokozatos túllépés, egyfajta kritikai múltszemlélet híve. Levél Kassák Lajosnak című írásában személyre szóló intésként is megismétli a radikális hagyományellenesség kritikáját. „Olyan verseket kaptunk most az új Kassáktól - írja - melyek... el akarják vetni az irodalom egész eddigi felszerelését.” Ezzel a törekvéssel szemben leszögezi: „nem hiszek a tradíció nélküli forradalmakban”.10 11 Nem elégszik azonban meg a deklarációkkal, hanem Új irodalom elé? Kassák Lajos című cikkében Kudlák Lajos Vers 2. című darabjának elemzésével meggyőzően demonstrálja, milyen következményekkel jár egy szöveg kompozíciójára és költői erejére nézve az örökölt formakultúra teljes figyelmen kívül hagyása: „A művészet technikájának régi elemeit elvetette; ami újat adott, az se technika, se művészet: mint egy darab nyers véres hús, emészthetetlen.” Kassákon kívül a MA költőgárdáját, az „aprószenteket” nagyjában-egészében kitessékeli a költészet birodalmából." Az aktivizmus vezérének ebben az időszakban csak a Világanyám kötettel bezárólag alkotott verseit tekinti „kevés kivétellel teljes és tökéletes értékűek”-nek. Kitűnő8 Déry Tibor: Dadaizmus. In: Botladozás. 1 .köt. 273., Új irodalom elé? In: Botladozás. l.köt. 235., Az utolsó nemzeti költő. In: Botladozás. 568-569. Új irodalom elé? Kassák Lajos. In: Botladozás. 1. köt. 581. 9 In: Botladozás. l.köt. 245., 248., 246. 10 In: Botladozás. l.köt. 279. 11 In: Botladozás. l.köt. 571., 570., 19
