Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Kerekasztal-beszélgetés: Eörsi István és Litván György visszaemlékezései - Pomogáts Béla, Tverdota György, Botka Ferenc és Veres András hozzászólásaival

JCerekai g.lul-htizÁlg*tét

mint a magyar értelmiség negyven éve tartó önigazolási stratégiájának részét. Vagy hát, mondjuk, 1867 óta tart ez a stratégia - remélem nincs itt a Gerő András. Mindig hihetetlen elméeéllel igazolják, hogy miért nem tudnak valamit megcsinálni, miért nem mernek valamit megcsinálni. A legkiemelkedőbb magyar értelmiségi a XIX. század második felében Arany János volt, aki abból szűrt le erkölcsi érdemet magának, hogy félreállt és letörölte az urak által ráfröccsentett sarat. „Ha egy úri lócsiszárral találkoztam s bevert sárral: nem pöröltem, félreálltam, letöröltem”, ez egy magatartási minta és amióta Arany ezt megírta, minden rosszat elmondatunk Petőfiről, Aranyról viszont egy szó kritikát sem. Szenzációs vers! Szabó Lőrinc, aki valószínűleg a legromlottabb magyar költő volt a nagyok között, megírta a Semmiért egészem, ami óriási vers, mert kompromisszummentesen ábrázol egy iszonyatos férficentrikus magatartási mintát. Ezért én nagyon nagyra tartom ezt a verset és Arany idézett versét is, nagyon szeretem, csak azt nem szeretem, ha hivatkozási alappá válik és azt mondják rá, hogy ez finomabb és bonyolultabb, mint ha Petőfi azt mondja, hogy „világszabadság”. így válik Petőfi primitív tökfilkóvá, Arany meg finom ember, mert ő félreáll és letörli. Hát szóval ebből nekem elegem van egy pár évtizede.

Kenyeres Zoltán elnök: Kedves kollégák, ne várjuk meg, amíg ellaposodik ez a nagyszerű délelőtt. Én most teljesen vissza fogok élni az elnök jogával, és berekesztem a délelőttöt. Maradjon bennünk az az élmény, hogy egy nagyon jó délelőtti ülés volt.

190