Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kerekasztal-beszélgetés: Eörsi István és Litván György visszaemlékezései - Pomogáts Béla, Tverdota György, Botka Ferenc és Veres András hozzászólásaival
terelni.! Ktal-liys aLtlgelés börtön utáni magatartása a politikai magatartásában is szerepet játszott. Én arra emlékszem, hogy amikor Szolzsenyicin emlékezetes kisregénye megjelent a Nagyvilágban, s az Egyetemi Színpadon Déryhez kérdést intéztek Szolzsenyicinnel kapcsolatban, ő azt mondta: nem foglalkozom külpolitikával. Ez körülbelül olyan volt, mint amikor az elmúlt években a futballmeccseken zajló antiszemita tüntetések kapcsán az igazságügyi miniszter azt válaszolta, hogy nem ért a futballhoz. Köszönöm szépen. (Taps.) Pomogáts Béla: Ez valóban érdekes volt, és szerintem nagyon jó lenne, hogyha ezt meg is írnád, Gyuri. Ilyen személyes emlékeket nem tudok előadni, mert Déry Tiborral, azt hiszem, hogy 1968-ban ismerkedtem meg személyesen. Hajói emlékszem, Kenyeres Zoli vitt el minket a balatoni villájába látogatóba, aztán attól kezdve már volt köztünk személyes kapcsolat, hiszen a 70-es években készült el az a könyvem róla, ami ‘74-ben jelent meg az Akadémiai Kiadónál. Tehát nincsenek személyes emlékeim; azonban van egy olyan személyes emlékem, ami talán ehhez a folklórhoz tartozik, és ez a Küblische Zeitungból van merítve, az előbb említett heti híradóból, ennek volt egy másik, és nem igazán reprodukálható neve, hogy is mondjam, ízlésbeli okok miatt, a raboknak egy valamilyen alkatrésze kapcsolódott hozzá, és úgy is hívták ezt az újságot. Szóval, ezt a tököli internálótáborban volt szerencsém tanulmányozni. S ott ebben a Küblische Zeitungban volt egy rajz, ami röplabdázó írókat ábrázolt, azt hiszem, a váci börtön udvarán, köztük jól föl lehetett ismerni Déryt is, nem tudom, hogy ki volt a névtelenségbe burkolózó grafikus, de arra emlékszem, hogy egy ilyen rajz megjelent a Küblise Zeitungban, nem tudom, hogy, Gyuri tanulmányozzátok-e a Küblische Zeitungot mint forrást. Na de négy kérdésem van (Közbeszólás: Küblische Nachrichten ...) ... Nachrichten? Na szóval valami..., igen. (Közbeszólás: tény.) ... Persze, hogy tény, de mondjuk neked hosszabb ideig volt alkalmad ezt olvasni, mint nekem. (Litván: A híreket úgy hozta, hogy a párizsi csúcsértekezletről tényként értesített, amikor már tudtuk, hogy az U-2-es miatt már rég szét van lőve, tehát össze se jött.) De volt ennek a Küblische Nachrichtennek egy belső, négy oldalas melléklete, a címe: „Olvasóink írják”, ezt vamzerrovatnak hívta a népi emlékezet, és ott nagyszerű beírott levelek voltak, az egyik - ma is emlékszem - az úgy szólt, hogy „én egy kisebb vétkemért a sopronkőhidai börtönben ülöm le életfogytiglani büntetésemet (ez egy köztörvényes volt), de szeretnék ezen az úton köszönetét mondani a nevelőtiszt úrnak, aki engem itt nagy áldozatokkal vezet be a marxizmus-leninizmus tanaiba (nevetés), és szeretném, hogyha szabadulásom után áldozatos munkása lennék a kommunista mozgalomnak”, utóirat: „Itt szeretném felhívni a figyelmet a szomszéd cellában ülő katolikus papra, aki állandóan rendszer ellenes kijelentéseket tesz (nevetés), szóval ilyen is volt ugye a Küblischében. De mondom, hogy négy margójegyzetet szeretnék csak tenni. Először is Eörsi Pista említette Böbének a szerepét, én azt hiszem, hogy egy kis tanulmánynak a témája lehetne az, hogy a nagy magyar írók feleségei miként fogták le a férjük kezét, mert nem egyedül Dérynéi történt ez, nagyon sok történetet tudnék én erről kiváló, általunk nagyon magasan becsült íróknak a feleségeiről. Egyet el is mondok név nélkül, 181
