Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete
(Joirdota fjtjiirgij Tverdota György: A fiatal Déry irodalomszemlélete Nem véletlen, hogy ilyen témájú dolgozattal nem találkoztam a Déry- szakirodalomban. Ugyanakkor azonban meggyőződésem, hogy régi tartozása a kritikának, hogy a hallgatást ezen a ponton megtörje. Az itt következő gondolatmenetben e kezdeti paradox állítás feloldására teszek kísérletet. A befejezetlen mondat befejezéséhez közeledő Déry keserű öniróniával nevezi magát „fiatal írónak”,1 amin az irodalmi köztudatban való jelenléte fájó hiányának érzetét kell értenünk. Átvesszük ezt az önminősítést, s irodalomszemléletének alakulását hozzávetőleg A befejezetlen mondat megjelenéséig követjük végig, amikor az író pozíciója gyökeresen megváltozott, s az irodalmi közvélemény felnőttnek ismerte őt el. Ami indokolja témaválasztásunkat: Túlzás nélkül állíthatjuk, hogy ebben a periódusban az értekező Dérynék nincsenek üresjáratai. Minden ebbe a kategóriába tartozó írása jelentőségteljes, a kor kritikai irodalmának java terméséhez sorolható. Hitelességük példamutató, egyrészt abban a tekintetben, hogy szerzőjük választott tárgyát alaposan végiggondolja, másrészt pedig abban, hogy kialakított álláspontja mindannyiszor megszenvedett, tehát személyes érdekeltségű. Az elmondottakból következőleg mondandója eredeti. Amikor az avantgárd pártján nyilatkozik meg, nézetei nem idomulnak sematikus módon a MA átlagához, markánsan baloldali politikai álláspontja kifejtése során sem valamely előre gyártott hivatalos pártálláspontot képvisel. Felfogásának érvényesítésében konzekvens. Nem véletlen, hogy ő az egyetlen igazán jelentős avantgárd szerző, aki Kassák részleges visszavonulása után is kitart választott iránya, a szürrealizmus mellett. Döntéseiben, választásaiban szuverén. Azon kevesek közé tartozik, akik a népi-urbánus viaskodáson ténylegesen képesek felülemelkedni. A zsidótörvények után viszont tiltakozásul szilenciumot ró magára, amihez tartja is magát. Igaz, a felsorolt erényekért nagy árat fizet. Értekező prózája csekély számú darabból áll, s ezek jól meghatározható tematikus magok köré rendezhetők el. Azaz irodalmi reflexiójából, legalábbis annak nyilvánosság elé kívánkozó részéből hiányzik a folytonosság. Kritikai munkássága ki-kihagy, és voltaképpen három nagy nekifutásra korlátozódik. Ifjúkori barátja, Illyés Gyula küldetéstudatával, irodalomszervező aktivitásával összehasonlítva különösen szembetűnő szereptelensége. Szinte mindig a periférián látjuk őt, ahol írásainak nem a képviselt ügy, hanem a bennük tömörült szellemi erő ad jelentőséget. Tudjuk, hogy e mögött sorozatosan megismétlődő önkéntes emigráció, a német irodalmi életbe integrálódás sikertelen kísérlete, sőt, az irodalmi tevékenység abbahagyásának latolgatása húzódik. 1 1 „Negyventől ötvenéves koromig még mindig mint »fiatal tehetséget« tartott számon az a néhány írástudó s irodalom- kedvelő ember, akik egy ország közönsége helyett a kézirataimat betűzgették.” (Déry Tibor: Emlékek az alvilágból. In: D. T.: Botladozás. Bp., 1978. 1. köt. 99.) - A továbbiakban: Botladozás 1, 2. köt. 15
