Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Veres András: Szempontok az ítélet nincs mai megítéléséhez
'Verti (Andern zékeltem Déry regényének politikai-történelemfilozófiai újdonságát, társadalomföldrajzi lokalizációját a létező szocializmusra, nem tudtam eltekinteni a hatáselemek túlzott jelenlététől: átvételnek láttam őket inkább, semmint rájátszásnak. Intenzív Thomas Mann-stúdiumokkal a hátam mögött A kiközösítő már meg sem tudott érinteni, holott pontosan tisztában voltam vele, hogy a címszereplő a kultúradiktátor Révai Józsefről lett mintázva s hogy a regény a Rákosi-korszak ön- és közveszélyes hatalomgyakorlásának szatírája. Csupán azért hangsúlyozom most a két Déry-könyv politikai vonatkozásait, mert előttem, illetve az én nemzedékem előtt még ismert volt e művek történeti kontextusa. A mai fiatalok számára már történelmi múlttá idege- nedett mindez, s így ezek a kapaszkodók sincsenek meg. Az ítélet nincs esetében aligha vethető fel a hatáselemek megítélésének itt jelzett problémája. Hiszen a mű tárgya éppen az (illetve az is), hogy szerzője miként engedte át magát mások hatásának. Az önéletrajzi keretek között szabadon idézhető bármely szöveg, bármely beszédmód. Mióta csak ismerem e könyvet, vélem úgy, hogy az ítélet nincs legszebb, mert legmegrendítőbb lapjait Kassák Lajos írta. Déry, mintegy igazságot szolgáltatva neki, leközli könyvében Kassáknak azt az 1954-ben készült, nyilvánosnak szánt, de politikai tartalma miatt akkor nem publikálható levelét, melyben Kassák Dérynék egy őt köszöntő, húsz évvel korábban megjelent cikkére próbált válaszolni, megkésve ugyan, de a nagyobb távlat révén a rálátás biztonságával s az önvizsgálat könyörtelenségével. Különösen megdöbbentő e rátarti, dacos, eredetét és pályáját mindenkor büszkén vállaló lélek szájából azt olvasni, hogy mekkora tehertételt jelentett számára társadalmi származása, mélyről való indulása. „Kedves Barátom - írta Kassák Dérynék -, hányszor fájlaltam úgy csendben, hogy nem volt semmilyen gyerekszobám, s hogy nem hozhattam hazulról »ingyen szerzett« műveltséget. Továbbá azt is fájlaltam és fájlalom, hogy messze időkbe visszatekintve csak birkapásztor, parádés kocsis, kazánkovács, suszter, foltozószabó, szolgáló és mosónő rokonaim voltak, lehet, nem szép, hogy az én toliam alól ilyen sorok csurognak ki, de mit tegyek, ha nem tartozom azok közé a boldog eszelősök közé, akik ma nagy büszkén hordják a vállukon rabszolga őseik hulláját, s közben maguknak követelik a legkényelmesebb lakást, a legjobb falatokat, a legszebb autókat és a legnagyobb rendelkezési jogot. [...] Őseim, sajnos, tűrték egy felkapaszkodott osztály zsarnokságát, én a magam osztályából felkapaszkodottak gőgjét, kapzsiságát, önkényes törvénykezését sem bírom el.” A Kassák-levél még csak nem is „vendégszöveg” az ítélet nincs lapjain, hanem az (eredeti) szerző nevét pontosan rögzítő dokumentum. S hasonlóképp emeli be könyvébe dokumentumként Déry saját korábban írt szövegeit is. A 21. fejezetben az 1938-as börtöntapasztalatokat akkori feljegyzéseinek felidézésével beszéli el. A 26. fejezetben pedig néhány stiláris változtatással újra megjelenteti az Egy vers keletkezése című, a Nyugat 1928-as évfolyamában publikált írását. S föltehetően éppen a dokumentumszerűség okozhat gondot a posztmodern elkötelezettjének, aki nem magát az idézést igényli, hanem az idézet kreatív áthasonlítását, eldolgozását. Úgy vélekedik, hogy bár minden idézet, de az idézet nem minden. 142
