Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)

Kiss Endre: „... a romházak mögül felkelt a hold ...” G.A. úr X.-ben - negatív utópia a létező szocializmusról

3Ciíi £ndre

hermeneutikai, de ontológiai természetű választás is. Részletes teoretizálás nélkül is világos, hogy a Nyugat (a kapitalizmus) mindenképpen jobban megfelel a primér impulzusoknak, miközben az ellene kifejtett kritika arra is utal, hogy módosítja, redukálja vagy esetleg pervertálja is ugyanezeket a primér impulzusokat Déry írói módszere, ábrázolásmódja döntően megváltoztatja a parabola, az ellenutópia érzékelésmódját. Az ellenutópia az abszurdtól a filozófiáig, a groteszktől az apokalipszisig számos módon teremt kontrasztot az olvasó természetes elvárásaihoz. A részletező és türelmes realista ábrázolás azonban az ellenutópia számos elemét kiszabadítja a megszokott parabolisztika túlfeszített lényeglátásából, allegorizálásából, és jól követhetővé, gondosan elemezhetővé és természetessé teszi azokat. Természetesnek és gondolatinak ez az Déry-féle elegye a regény vezető tulajdonsága - nem teljesen függetlenül természetesen a létező szocializmus társadalmi rendszerétől, amely természetes mindennapjaiban a gondolati paradoxonok és abszurd tényállások nagy sorát produkálta: „Ruhájukkal s a vigasztalan ... környezettel ellentétben az emberek arca általában sima és jókedvű volt, egy vásárolgató gondtalan tömeg ártatlan jókedvét sétáltatták a romos házak és bérkaszámyák között. Mintha egy üde, zöldbe induló kirándulóhelyre gyűltek volna össze, elfeledkezni köznapi gondjaikról” (31). A „gondtalan tömeg” élete azonban mindvégig a Déry által gondosan kidolgozott természeti kozmoszban folyik. Déry természetleírásai részben erőteljesen kiütnek a negatív utopizálás írásmódjából, részben a természet társadalmiasításának József Attila-i programját követik. Miközben az emberek jókedvűen töltötték ki a város társadalmi terét, „Olyan hatalmas volt a föld és az ég összecsengése, hogy alig lehetett meghallani az alatta átvonuló parányi élet halk sóhaját” (195).

139