Botka Ferenc (szerk.): Mérlegen egy életmű. A Déry Tibor halálának huszonötödik évfordulóján rendezett tudományos konferencia előadásai, 2002. december 5-6. - A Petőfi Irodalmi Múzeum könyvei 12. (Budapest, 2003)
Kiss Endre: „... a romházak mögül felkelt a hold ...” G.A. úr X.-ben - negatív utópia a létező szocializmusról
DCux Izmirt az ellenutópia műfaji megjelölésének érvényességét, elsősorban azért, mert a szereplő^) magatartásának változásai okozzák, nem pedig az addigi negatív utópikus vízió megingása. A lineáris elemekre épülő struktúra természetéből következik, hogy a „rész”- regények pontos definíciója és ezáltal osztályozása többféle módon is lehetséges lehet. Teljesen egyértelmű a regény három ,,részregényé”-nek helyzete és meghatározása (eltekintve most a közvetlen „keret”-től, amely a regény fiktív kéziratként való feltüntetésével nem lényegtelen vonásokkal látja el a valódi és a műbeli elbeszélő arcképét)2. A linearitásban teljes és egyértelmű helyet foglal el G.A. megérkezésének és a várossal való megismerkedésének egyébként önmagában is lineáris folyamata. Ez a regény egyik kafkai típusú részregénye, természetesen nem Franz Kafka összes tipológiai fontosságú írásának átvétele. Déry ebben az első részregényben elsősorban a kafkai világkép konstitutív írástechnikáját, a már önmagában is gazdag tartalmi és szemléleti vetületeket hordozó eljárást, a „megsértett várakozások" írásmódját veszi át. Számolatlan példán át türelmesen és nagy írói fantáziával építi fel Déry a szemünk előtt X. város valóságának megismerését azokból az elemekből, amelyek mind G.A. (és rajta keresztül az olvasó!) megsértett várakozásainak értelmezésével egyenlők. Nem kétséges a második részregény tipológiai hovatartozása sem. A megérkezés és megismerés dinamikáját az ottlét statikája váltja fel, Kafka megsértett várakozásait Orwell sokszintű állapotrajza. Ez tehát X. város, azaz a létező szocializmus tudatosan kiépített orwelli részregénye. S végül ugyancsak nem lehet kérdéses a regénynek a korregénybe és a történelembe visszakanyarodó befejezése mint részregény, amit voltaképpen 56 regényének is nevezhetnénk ebben a nem mindennapi struktúrában. E rész explicit kapitalizmuskritikája egy ennyire radikális negatív utópia lezárásaként egyébként még egy további szempontból is kiemelkedő tipológiai fontossággal látja el Déry e művét, bizonyára ez a mű az első posztkommunista kapitalizmuskritika is. A második és a harmadik részregény között felvehető azonban még két, egymástól sokban eltérő további részregény is. Egyrészt - kivételesen nem teljesen a lineáris alkotás- és érzékelésmód szintézisével - a Nagyapa alakja önálló részregénnyé növi ki magát, hasonlóan Kafka írásművészetének egy másik típusalkotó lehetőségéhez, a fantasztikus (abszurd) portrénovella műfajához.3 Hangsúlyozzuk, hogy a Nagyapa alakja nem valóságos lineáris részregény, de az alak alakpoétikai ereje és egyben strukturális pozíciója érzékelésesztétikailag mint részregény jelenik meg az olvasóban. E sajátos helyzetű részregény lenne a harmadik, hiszen éppen a Nagyapa dinamikája viszi be először az orwelli leíró statikába azt a mozgást, ami a regény záró részregényébe, az X. város elleni tömeges ellenálláshoz, ha éppen nem forradalomhoz vezet. S végül a Nagyapa részregénye és a Befejezés között a már jól ismert li2 Maga a keret egy hatalmas bizonyíték arra, hogy Déry Franz Werfel A megnemszületettek csillaga című negyvenes évekbeli ellenutópiáját is ismerte és felhasználta. Ezt e sorok szerzőjének Wolfgang Kraus igazolta. A Kraus-Déry- kapcsolatról 1. Literatur als Brücke zwischen Ost und West. Zum Gedenken an Wolfgang Kraus. Herausgegeben von Péter Bassola und Endre Kiss. Szeged, 2000. 3 E sajátosan kafkai műfaj klasszikusa szemünkben a Josephine, az egerek énekesnője című elbeszélés, de természetesen számos más Kafka-novella is szóba jöhet. 134
